Megbocsátani és kiengesztelődni a családban

Igen, de hogyan?

Egy baráti társaságban arra terelődött a szó, hogy mi az, ami megkülönbözteti a keresztény házaspárt a nem kereszténytől. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy a döntő tényező: a megbocsátás, a hibák és vétkek beismerni tudása. Ez ugyanis mindig lehetővé teszi az újrakezdést.

Sajnos az a bizonyos néhány fontos szó nehezen jön ajkunkra: "Sajnálom, hogy így történt, bocsáss meg!" Úgy látszik, hogy még a keresztények között is általános a "veszekedés kultúrája", ismeretlen azonban a "kiengesztelődés kultúrája".

Hogyan léphetünk házastársunk elé, hogy tőle bocsánatot kérjünk? Néhány gyakorlati tanács:

Az első lépés bűnünk beismerése. Odalépünk a másikhoz, és azt mondjuk: "Bocsánatot szeretnék tőled kérni. Megbántottalak, és ez nekem is fáj." Igen nehéz ezt a néhány szót kimondani!

A második lépés az, hogy házastársunk megerősíti: "Igen, tényleg megbántottál, és nekem ez rosszul esett". Gyakran megtörténik ugyanis, hogy a másik fél azt válaszolja: "Ugyan, nem komoly a dolog." Belül pedig mardossa a fájdalom. Világosan ki kell fejezni, hogy igenis fájdalmat okozott a társunk. Az sem helyes, ha ilyenkor másra tereljük a szót: "Én is a múltkor megbántottalak ..." Most erről az egyetlen esetről van szó, a "múltkori" esetről más alkalommal kell beszélnünk.

A harmadik lépés az, hogy a sértett így folytatja: "Igen, megbántottál, és ez nekem fájt. De szívből megbocsátok neked". Odalép társához, jelét adja, hogy igazán feloldozza, és valóban megbocsát neki. Megkönnyítheti a helyzetet, ha már a másik távollétében győzködi az ember saját magát, különösen azokon segít ez, akiknek hosszabb időre van szükségük az eset feldolgozásához. A megbocsátáshoz erőfeszítés kell.

A negyedik lépés az ünnep: kiengesztelődésünket meg kell ünnepelnünk, látható jelét kell adnunk annak, hogy mostantól megint rendben van minden közöttünk. Néhány családban ezt egy ünnepi étkezés, egy üveg jó bor jelenti, mások együtt mennek el gyónni. Az irgalmas atya is ünnepi lakomát rendezett, hogy tékozló fia hazatérését megünnepelje.

Előfordul, hogy nincs lehetőség a személyes beszélgetésre, az egyik fél nem tud, vagy nem akar beszélgetni, talán a fájdalom megbénította. Ilyenkor az segít, ha a kiengesztelődés lépéseit Jézus jelenlétében tesszük meg. A megfelelő lépések ekkor a következők lehetnek:

1.: Jézus elé képzelem magamat, és képzeletben az is mellettem áll, akinek meg szeretnék bocsátani. Megszólítom, és hangosan elmondom neki azt, amit mondanom kell. "Te engem megbántottál, megaláztál, s ez nekem igen rosszul esett. Jézus nevében azonban szívből megbocsátok neked."

2.: Elképzelem, hogy ő most mit válaszolna, és válaszát hangosan ki is mondom. Az előbbi példát folytatva: "Én is tudom, hogy nem helyesen viselkedtem, és ezzel neked fájdalmat okoztam. Nagyon sajnálom, és Jézus nevében kérem, bocsáss meg nekem".

3.: Most közvetlenül Jézushoz fordulok, például ezekkel a szavakkal: "Hozzád jöttünk és téged kérünk, tisztíts meg minket drága véreddel. Űzd el a gonoszt, minden viszály okozóját, és áraszd ránk a Szentlelket, az egység és a béke Szentlelkét".

A salzburgi érsekség családreferatúrájának folyóiratából Kurt Reinbacher cikkének részlete. (Fordította: Radnai Jenő)

IMÁDSÁG

Egy sikeres kiengesztelődés után, ha már mindent megbeszéltünk, álljunk együtt Isten színe elé. Jó ilyenkor, ha a házastársak megfogják egymás kezét:

Urunk! Hálát adok neked házastársamért, köszönöm, hogy őt nekem ajándékoztad; köszönöm, hogy egymáshoz vezettél minket; köszönöm, hogy meggyújtottad szerelmünk tüzét; köszönöm irgalmas szeretetedet; köszönöm a szentséget, amely bennünket összeköt.

Te mindazt tudod, amit most mi tettünk. Kérlek, áraszd ránk az egység, a béke és az irgalmasság Lelkét.

Újítsd meg bennünk a vágyat a szentség és az egység iránt. A vágyat, hogy feltétel nélkül egymásnak adhassuk magunkat, hogy tiszta szívből mondhassuk egymásnak: "Szeretlek téged, mert vagy, szeretlek minden gyengeségeddel és hibáddal együtt".

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu