"Hiteles liturgiát" (5)

A zsoltárfordítás

Az új római instrukció szellemében az egyes liturgikus műfajok sajátságaihoz is alkalmazkodni kell.

A latin zsoltároknak korlátozott a szókészlete, s a zsoltároskönyv gyakran használja ugyanazt a szót, sőt ugyanazt a szócsoportot. A zsoltárfordítótól nem leleményességet, hanem következetességet kívánunk meg. Ugyanazt a szót ugyanazzal a szóval fordítsa; ne keresgéljen, hanem használja azt, amivel hittanban, teológiában, lelki irodalomban, imádságainkban azt a dolgot nevezni szoktuk. Mert a zsoltár lényeges vonása az egyszerűség. A "misericordia" nem "szerető jóság" (ez a fordítás teológiailag is abszurdum), hanem mindig "irgalmasság" vagy "könyörület" volt és marad. Mindig ugyanúgy kell fordítani.

A zsoltárszöveg lassú folyású. Amolyan mormoló, elmélkedő, egyenletes imádság (akkor is, ha tartalma szenvedélyes vagy ujjongó). Nem szereti a sűrítést, összevonást. A mellékmondatokat bizony az "aki, amely" vonatkozó névmásokkal kell bevezetni, s nem összevont (pl. participiumos) szerkezetet csinálni belőle.

A zsoltárszöveg jól tagolt: két-három szavanként lezárul egy értelmi artikulus, és megy tovább a szöveg. Az artikulusok sorrendjét nem szabad megváltoztatni, azokat nem szabad összevonni. Jól megmutatkozik ez az artikuláció, amikor a zsoltárszöveget antifonának, graduálénak használják, s az artikulusokat egymás után zeneileg is kidolgozzák. Ugyanakkor a frázisokból össze kell állnia a félversnek, majd a versnek; a félvers nagy egységét a tagolásnak sem szabad megtörnie.

A zsoltárversnek íve van. Nem ritmikája, hanem periodicitása. Felível, és egyetlen (de tagolt) vonalban jut el a következő kádenciáig. Ezt kell szolgálnia a szórendnek is. A zsoltár stílusát egy pillanat alatt megtöri a tőle idegen szórend.

A zsoltárszövegben egy bizonyos egyensúlyra van szükség a tartalmas, "nehéz" szavak és az időegységek között. A "nehéz" szavakat nem szabad halmozni, mert nyögvenyelőssé válik a szöveg. Szükség van azokra a kis elemekre, amelyek segítik a nyelvtan kifejtését, ugyanakkor lazítják a "nehéz" szavak egymásutánját anélkül, hogy henye idegen szavakat kevernének a szövegbe. Ezért a latin nyomában a klasszikus magyar fordítások gyakran kiteszik a "-nak, -nek" birtokosragot, a birtokos névmást, általában mindazokat a nyelvtani segédelemeket, amelyek a megértést segítik, a zsoltár egyenletes, lassú folyását szolgálják, meditatív nyugalmát fokozzák.

Ezen szabályokat követte minden klasszikus magyar zsoltárfordítás. Ha ezeket betartjuk, a római instrukció követelményének is megfelelő lesz az eredmény. Zárjuk egyetlen példával (24/25. zsoltár):

Hozzád emelem lelkemet Uram, Istenem, * benned bizakodom, ne hagyd, hogy szégyenben maradjak. Ellenségeim ne diadalmaskodjanak rajtam! * Hiszen akik benned bizakodnak, azok szégyent soha nem vallanak. (Szent István Társulat)

Hozzád emelem, Uram, lelkemet, * Istenem, tebenned remélek, ne hagyd, hogy megszégyenüljek. És ellenségeim ujjongjanak fölöttem! * Hisz senki, aki tebenned bízik, meg nem szégyenül. (Szent Jeromos Társaság)

Hozzád emelem az én lelkemet, Uram, * én Istenem, tebenned bízom, pirulnom ne kelljen. És ne nevessenek rajtam az én ellenségeim, * mert mindazok, akik téged várnak, meg nem szégyenülnek. (Szent Ágoston Társaság, Esztergomi zsolozsma, Éneklő Egyház)

Dobszay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu