(ezerötszáz gyors)

Fordulatok

Lapozgatom a naptárt - munkakörömből adódóan arra kell figyelnem, a lap megjelenésekor éppen mi lesz majd aktuális -, és január 25-énél azt látom: Pál megtérése. Egy katolikus ünnep ez a sok közül, kis hazánkban azonban tíz-tizenkét évvel ezelőtt igencsak elhíresült. A rendszerváltásnak nevezett időszakban olyan újságokban is szó esett a damaszkuszi útról, amelyekben azelőtt még a húsvétról vagy a karácsonyról is alig.

Fordultak a pálok - egyesek helyeslően, mások gunyorosan használták a kifejezést, amely valójában arra vonatkozott, hogy a korábbi hatalom képviselői új pártokban tűntek fel; bár furcsán fordultak ki szájukból a szavak, új, korszerűnek tűnő igéket hirdettek. Ezt mondták akkoriban pálfordulásnak. Amit valójában köpönyegfordításnak kellett volna nevezni.

Akik még köpönyeget sem fordítottak, csak máról holnapra homlokegyenest ellenkező ideológiát kezdtek vallani - azokról ne is beszéljünk. Pedig kellene. Tizenkét év után is itt vannak köztünk: "átigazított" történelemmel, szakértőként és szociálisan érzékenyen, az európai normák szinte egyedüli letéteményeseiként. Sőt, nem átallanak még keresztény értékekről is prédikálni - páli hevülettel.

Szégyenletes volna, ha mi, keresztények nem hinnénk a megtérés lehetőségében. Szó sincs erről. Legfeljebb Pál történetéből nem felejtünk el néhány, hitelesítő mozzanatot: Damaszkusz kapujában leesett a lóról, megtérése után évekig Arábia sivatagában csendben készült a küldetésére - majd a szenvedést és a vértanúságot is vállalta. Az a Saul, aki nem esett le a lóról, aki nem volt képes csendben maradni, az bármilyen szépeket mondjon is: nem lehet Pál.

Mindez talán azért jutott eszembe, mert a naptárban előbbre lapozva azt látom, hogy lassan közelednek a választások.

Kipke Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu