"Jó kedvvel, bőséggel"

Jól értjük-e a Himnuszt?

Csupán sejteni lehet azt az érzést, amikor nemzeti imádságunk, a Himnusz először szólalt meg szentmisén 1844. augusztus 15-én (Nagyboldogasszony ünnepén), a pesti polgári őrhad zászlószentelésén, a Rákos mezején, amely 1526-ig az országgyűlés színhelye volt. A Honderű két nap múlva ekként tudósított:

A szent mise elkezdődék; mit általában magyar ének kísére. Fölmutatás alatt a szép Kölcsey-hymnust hallatván a zenekar.

A dallam-pályázatot Erkel Ferenc nyerte meg, aki komponálásról Gárdonyi Gázának nyilatkozott később: Elém teszem a szöveget. Olvasom. Megint gondolkodok. És amint így elgondolkozom, eszembe jut az én első mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson először eszedbe. És ott a szoba csöndességében megzendülnek az én fülemben a pozsonyi harangok. Áhítat száll meg. A kezemet a zongorára teszem és hang-hang után olvad. Egy óra sem telik belé, megvan a himnusz.

"Nem az énekes szüli a dalt, a dal szüli énekesét" - írta Babits, s ez közelebb hozza a rejtélyt, miként alkotta meg Kölcsey Ferenc azon az éjszakán (1823. január 22-én) a gyönyörű strófákat, s szerezte Erkel 1844-ben a zenéjét.

Azonos találkozási pontok, s bizonyára egyetlen nemzet sem mondhat hasonlót himnusza születéséről. John Bull, angol zeneszerző és előadóművész kompozíciói nem mélyjáratúak. A szerző híre-rangja a XVIII. századtól leginkább himnusz-szerzeményével kapcsolódik öszsze. Szövege liturgikus hagyományból ered: God save the King/Queen - Isten óvd a királyt-királynőt, s hatással volt például az orosz, meg a német himnuszok születésére. Közel áll hozzá a lengyeleké, Felinski, a költő Sándor cár lengyel királlyá koronázásának első évfordulójára írta: Tartsd meg, Uram, királyunkat, de a lengyel nép már ekként módosította: Szent oltárodnál térdre hullva kérünk, szabad hazánkat, ó add vissza nékünk. A francia forradalom után nyolc esztendővel a Lengyel Légió katonái Wybiczki szövegét Dabrowski dallamával énekelték: Lengyelország még nem veszett el. A testvérnemzet himnusza ma is ez. Persze felhozhatjuk az egykori osztrák császárhimnuszt, a Gott erhalte-t (Isten, tartsd meg a császárt);Haydn melódiája 1922-ben a német köztársaság himnusza lett, új szöveggel Hoffmann von Fallerslebentől, aki 1874-ben halt meg. A Deutschland, Deutschland über alles (Németország mindenek felett) kezdetű vers - tudjuk - rossz emlékűvé vált, jóllehet a költő eredetileg országának egységére gondolt, azt szerette volna elősegíteni a költészet nyelvén. (Érdemes megemlíteni Bónis Ferenc zenetörténész észrevételét: himnuszunk dallama s a "Gott erhalte" Haydn zenéje első sorában fölfelé ível, majd visszatér az alaphangra.) A franciák nevezetes Marseillaise-e (C. J. Ronget de Lisle katonatiszt verse és zenéje) forradalmas izzásával egy európai korszak képlete, vallási motívum nélkül. Magyarra fordítója a pálos szerzetes-költő, a 180 éve meghalt Verseghy Ferenc. Ez is adalék volt ellene, amikor először halálra, majd börtönre ítélték.

A magyar Himnusz "szentélyekbe foglalt ének", s ma is feladja a leckét szövegértelmezésével a nyelvészeknek. A. Molnár Ferenc az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége füzetsorozatában megjelent kis könyvében (Anyanyelv, vallás, művelődés) 1999-ben több homályt eloszlat Kölcsey verséből. Megkérdezi: Jól értjük-e a Himnusz első sorait? Hivatkozik a nyelvész Mészöly Gedeonra és másokra, akik szerint az első sorok összecsengnek "az újévi népi rigmusokkal." A. Molnár meggyőzőnek tűnő véleménye az, hogy az újévi köszöntőben: És a puszta helyek is Bőséggel, / Halmok áhítozódnak Víg kedvvel... víg kedvről, s minden bizonnyal anyagi javakról, bő termésről van szó, és így ez csak távoli párhuzama a Himnusznak, amelyben a jó kedvvel valószínűleg kegyesen, szerető indulattal, a bőséggel pedig bőven, bőségesen jelentésű. A jókedv - jó kedv szónak, illetve szószerkezetnek már az 1300-as évektől jelentkezik a protestáns egyházi nyelvben szórványosan még ma is élő jelentése: kegyelem, kegy, szeretetteljes indulat, jóakarat. A. Molnár Ferenc nyelvemlékekből, énekekből, egyéb művekből vett példákkal is alátámasztja ezt az állítását. Az "áldd meg jókedvvel" kifejezést tehát így értelmezi: áldd meg kegyesen, kegyelmesen, szerető jóindulattal. A "bőséggel" szót bőven jelentésben sokszor használják együtt a kegyelem, irgalom szóval. Az "Isten áldd meg a magyart / Jó kedvvel, bőséggel" sorok tehát ezt jelentik: a költő kéri Istent, hogy a magyarságot szeretetteljes indulattal és bőségesen áldja meg.

Miért éppen a nehezen értelmezhető, régi szavakkal él a költő? A. Molnár válasza logikus: a Himnusz - alcímével is jelezve - a magyarság zivataros századaira néz vissza, a költő a múltban merül el, és nyelvileg is archaizál. Elhangzott vélemény: helytelen a "Megbűnhődte már e nép / A múltat s jövendőt!"sorokban a jövendő. Nem teológiai értelmezésről van itt szó, hanem Kölcsey időszemléletéről, amely nemegyszer megfigyelhető a műveiben. A történelmet egységében, összefüggéseiben látta. A Himnuszból az is kiderül, hogy a (közgondolkodásban sem ritka) múlt és jövő összekapcsolása az áldd és szánd kéréssel társítható, főleg a fenti (új) értelmezéssel: Isten legyen szeretetteljes indulattal jövőnk iránt is, és bőségesen áldja meg, hiszen múlt és jövő szorosan összetartozik. A jelen csupán tűnő pillanat.

Tóth Sándor

Január 22-e a Himnusz "születésnapja",
és egyben a Magyar Kultúra Napja.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu