Mibe kerül a békességszerzés?

Prokopp Péter: Árpád-házi Szent Margit

Az Isaszegre látogatónak többnyire az 1849. áprilisi csata jut eszébe, pedig a dombok korábbi századok csatájáról is "szólhatnak" István, IV. Béla király fiának és seregének ütközetéről apja hadával. Magyar a magyarral állt szemben, ölték egymást a "hon fiai", mintha ellenséget vágtak volna. Már elmúlt a tatárveszedelem, de a belső viszályok tovább dúltak. Az 1264-ben kelt rettegés, amelyről IV. Orbán pápa "szörnyülködve hallott" szorongó magyaroktól, miszerint a királyi udvar alkudozni kezdett a tatárok vezérével szövetség létrehozásáról, s melynek elvetését maga a pápa kérte levelében Béla királytól meg Istvántól (sőt, a püspöki kartól, hogy beszélje le az uralkodót), elmúlt. S ekkor jött apa és fia gyűlölködése birtok és hatalom miatt, s persze a trónutódlás okából: IV. Béla ugyanis elhatározta, hogy Istvánt megfosztja a trón jogától kedveltebb fia: Béla herceg, vagy István nemrégen született fiúgyermeke javára. Isaszeg Istvánnak "keltette fel szép napját": az apa katonái szertefutottak erdőkön, mezőkön, s a dühtől véres szemű macsói herceg, a nádor és fiai István fogságába estek. Az ifjabb király ezzel a tartományát visszaszerezte. Mást, többet nem akart.

Eközben a hazáért áldozatot vállalt Margit királylány szigorította addig is szigorú életmódját a Nyulak szigetén: hét sündisznó bőréből vezeklőövet (ciliciumot) készített. "Ez volt a legkegyetlenebb - írja egy XX. századi kutató -, akkor hordta, amikor apja és bátyja, V. István ifjabb király harcban álltak egymással: ezzel a kíméletlen vezekléssel akart bűnhődni apja és bátyja bűneiért." Halála után a "hagyatékában" többek között régi és új vezeklőövet találtak, sündisznóbőrrel bevont vesszőnyalábot, két belső oldalán vasszegekkel teletűzdelt kapcát. Ez a mindössze huszonnyolc esztendőt élt leány legkegyetlenebb önkorbácsolásait akkor végezte, amikor mások helyett szenvedésével engesztelte Istent. Az ember eltöprenghet: mennyibe kerül a békességszerzés?

A szigeti zárda alapítása IV. Béla király bűntudatának egyik eredménye. 1255-ben kelt alapítólevele mély hatást gyakorló vallomás: "Midőn tehát azután a pusztítás után, amelyet bűneink büntetésére zúdított ránk a tatárok vadsága, hathatósan hozzáláttunk az ország megújításához (...), a pesti hegyen pedig várat építettünk(...) De hogy úgy ne tűnjék fel, hogy csak a mulandó dolgok körül forog minden gondunk, a lelki és vallásos dolgokkal pedig nem törődünk, hisszük, hogy isteni sugallatra támadt az a gondolatunk, hogy az említett várhoz közel, a Duna szigetén, vallásos életre alkalmas helyen, Isten Anyjának, a Boldogságos Szűz Máriának tiszteletére templomot és körülötte monostort vagy zárdát alapítunk... melyben a szerzetesi fegyelem követelményei szerint jámbor szüzeknek kell szolgálniok a Királyok Királyát, a Szűznek Fiát. És hogy a mi Isten előtt ismert jámborságunk, mely nem maradhat titokban, másoknak is példát szolgáljon (...), Margit úrnőt, kit gyermekeink közül annál gyengébb szeretettel ölelünk át, minél biztosabb előjeleit látjuk benne a jámbor és Isten előtt kedves életnek, elhelyeztük ebben a monostorban, hogy amíg él, Istennek és a dicsőséges Szűznek szolgáljon..." A teljes szövegtest ahhoz a "jelbeszédhez" tartozik, amelyről Dümmerth Dezső - az európai tudományos-szakrális irodalom tükrében - ír, s Szent Margitra vonatkozóan (is) az ős, Álmos bensőséges életének örökségét említi, azt a kifejezhetetlen érzékenységet, amely a szenvedésben, a könnyben, az oltáriszentség vételében van jelen igazán; az Isten személyes megtapasztalása ez, "fénylő sötétségben" járás, a "megismerés tagadása által" a megismerése annak, ami "a szemlélésen és tudáson felül áll." Béla király minderről sejthetett valamit leánya életének, magatartásának ismeretében a levél keltezésekor, meg akkor is, ha korábbi felajánlását dinasztikus, politikai érdekekért házasságra való rábeszéléssel szerette volna visszavonni. A leány maradt erősebb, igaz, nagyon sokba került neki. Persze ezt csak a kívülálló mondhatja így, hiszen Margit arca a könnyeken át is ragyogott, lelkének fényessége átütött a test határain. Tekintélye az alázatosságban emelkedett apja és bátyja uralkodói tekintélye fölé, s így történhetett, hogy István elfogadta apja békejobbját. A kibékülés annak a színe előtt történt, aki legtöbbet szenvedett, gyötrődött értük, s a hazáért. A szigeti kolostor-magányban Margit volt a főtanúja a megbékélésnek. Ismerős "történet", mit jelent a testvérviszály, a családon belüli békétlenség, gyűlölködés, az a belső emésztő tűz, amely a lélek ellen támad. Ez veszedelmesebb minden külső ellenségnél.

A szigeti zárda romjai között járva az ember a békesség győzedelmére gondol. Arra, hogy a békességszerző tanúságtevő több a világnál.

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu