Útban a határ nélküli Európa felé

- az Ipoly völgyében is

Néhány évtizede már, hogy a német földmérők lapja, a Vermessungsingenieur "A határok tragédiája és komédiája" címmel cikksorozatban mutatta be Földünk "furcsa" országhatárait. A Kárpát-medencéről nem esett szó, pedig - akár gazdaságföldrajzi, akár kulturális szempontból nézzük - Európa e térsége különleges bizonyítéka annak, hogy a kis és a nagy vízgyűjtő területek szükségszerűen a népeket is összegyűjtik, logikátlan tehát minden gazdasági, kulturális és ökológiai egység erőszakos szétválasztása.

A szlovák-magyar határ Ipolyvisknél

Az utóbbi évtizedek határokat lebontó, a népek, nemzetek, nemzetrészek testvériségét erősítő vagy akár a gazdasági-kulturális életet élénkítő törekvésnek sok-sok pozitív, sőt kiemelkedő jele van, elég a Párkány-Esztergom közti híd legutóbbi megnyitására gondolnunk. E jelentős Duna-híd forgalma természetszerűen jóval nagyobb, mint a közeli, az Ipolyt mint határfolyót Letkés és Ipolyszalka közt átívelő, régóta meglévő közúti összeköttetés. E kis határátkelőhely főként a folyó két partja menti falvak alkotta mikrorégió életét segíti, de hogy a kapcsolatok jóval szélesebb körűek, azt például az is mutatja, hogy a szlovákiai Ipolyszalka szép parkjában álló templom hirdetőtábláján (mely egyúttal a község hirdetőtáblája is) nemcsak a letkési kínairuha-vásárra olvasható meghívó, de esztergomi egyházi és kulturális eseményekre is. Tudjuk, e térség ősi keresztény föld, melyet - ha csak az épített környezet fennmaradt emlékeit nézzük - nemcsak a bájos, román stílusú nagybörzsönyi, illetve a "túloldalon" lévő hontvarsányi Árpád-kori templomok bizonyítanak, de az ipolyszalkai templom falában megőrzött XIII. századi sekrestye-szegletkő is, utalva hitünk nehéz időket is túlélő folyamatosságára. E plébániához több filia is tartozik, köztük két kis falu: Bajta, szép szőlőskertjeivel és csinos templomával, valamint az Ipoly-torkolatnál a zsákutcában végződő közút végén szerényen meghúzódó Leléd, ahol viszont mintha megállt volna az idő: a templombejárat fényképét nézve nehezen hisszük el, hogy ott hetente több mise is van, s ki tudja, hány évtizede áll ott hiába, és rozsdásodik lassan olvashatatlanná a kétnyelvű figyelmeztető tábla: "Vigyázz, államhatár!" De mintha a világ végén feküdne a Szobtól amúgy karnyújtásra fekvő Helemba is. Egykori vasútállomását az enyészet marja. Nemrég még egy kis híd is állt itt az Ipolyon, de a III. évezred első évének tavaszán elbontották. 1995-ben a magyar parlamentben is téma volt e kis híd, mikor egy tervbe vett közös ipolydamásdi-helembai bál alkalmából meg szerették volna nyitni - megpecsételődött: egyszerűen likvidálták.

Az itteni határnak egy kissé följebb van egy olyan szakasza, ahol hídra sincs szükség az átkeléshez, csak a sorompót kell(ene) felnyitni. A térség egyik legszebb fekvésű falujánál, a szlovákiai Ipolyvisknél (ahol a nagy kanyart vevő folyó úgy öleli körül a falut, mint Tihanyt a Balaton) ugyanis nem a folyó a határ - hiszen akkor a Párkányt (Sturovo) és Ipolyságot (Šahy) összekötő vasútvonal egy része magyar területen haladt volna. Az átvezető út jelen állapotában is alkalmas kerékpár- (s talán személygépkocsi-) közlekedésre. Biztató, hogy a határ mindkét oldalán nemcsak a települési önkormányzatok, hanem az egyre aktívabb civil szervezetek is (például az Ipoly Unió, a Szlovák-Magyar Baráti Társaság, stb.) évek óta sikerrel rendeznek közös eseményeket (ilyenek például a honismereti és kerékpártúrák), s a vízi túrázók is (például a piarista gimnázium diákjai) kezdik felfedezni e szép (helyenként sajnos szeméttel-sittel csúfított) folyóvölgyet. Több mint célszerű tehát e térség gazdasági-turisztikai-kulturális fejlesztése, már csak azért is, mert mostoha sorsú, elnéptelenedő és megmentendő falvak a magyar oldalon is vannak. Szomorú példa erre a Börzsöny északnyugati csücskében árválkodó Tésa, ahol a lakosok száma 1960-ban még meghaladta a 300-at, ma meg jó, ha 100-an vannak. Persze ne csodálkozzunk, hiszen az utolsó vasútállomás 25 km-re van (Drégelypalánk), pedig az ipolyviski mindössze 3 km-re fekszik. Az odavezető vasútvonal Drégelypalánk-Ipolyság közti szakaszát azonban - mint tudjuk - felszedték.

Örülünk tehát a vasútvonal újraépítését szorgalmazó öszszefogásnak, mely máris több, mint az egykori nyomvonalon végighaladó békemenet. S talán a munkaerő és az áruk szabad áramlását megkönnyítő nagy vonalas létesítmények megépülése után sok kis, kevésbé látványos építmény következik: néhány fahíd, romantikus kerékpárösvény, melyeken rokonok, barátok, fiatalok járnak át szomszédolni, hogy végre a lelkek is találkozzanak.

Szende Ákos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu