 |
|
 |
 |
A világnézet elméletiségéből fakadó problémák
A világnézetek a társadalmi fejlődés felfelé ívelő korszakában, vagy a skolasztika esetében a társadalom virágkorában született meg. A társadalom ilyenkor sikeres, reményeik még csodálatosabbak. A világnézetek átfogó, pontatlan, rózsaszínű képet festenek a valóságról. Gondoljunk a felvilágosodásra vagy a dialektikus materialista világnézetre, vagy a skolasztikára. A világnézet nem alkotó, hanem leíró tudomány, nem formálja a valóságot, társadalmi problémák megoldására nem alkalmas. Amikor a társadalommal problémák kezdődnek, a világnézet nem segít azok megoldásában, mint tapasztaltuk a dialektikus materializmus esetében is. Mindez a skolasztikára is érvényes. A középkorban rengeteg tényező szolgálta a keresztény társadalmat. Ma nem így van. Ma rengeteget kell fáradni azért, hogy a keresztény társadalom életté váljék. Közben a tudományunk fő ága ma is leíró tudomány, kinyilatkoztatott, és természetes része egyaránt. Ma a dogmatikának is egyre jobban az élet felé kell fordulnia, és ki kell vennie részét az élet formálásának munkájában. Ezt gondolom helyes megoldásnak, és nem azt, hogy sorvadni hagyjuk a dogmatikát, és csak az egyház szociológiai tevékenységét szolgáló tudományokat fejlesztjük. A dogmatikának olyannak kell lennie, hogy a hitoktatásban, lelkivezetésben, igehirdetésben, szentségtanban felhasználható legyen. Ezt azáltal éri el, ha elsősorban az igazságban rejlő élet szolgálatával foglalkozik. A kereszténység lényege a szentháromságos élet megvalósítása az egyház keretében, ezért ezt a célt kell szolgálnia a dogmatikának is. Ez a II. vatikáni zsinat reformjának az útja.
Szegedi László
|
 |
 |