A légkör észrevétlenül megenyhült

Bartakovics Béla érsek sírjának üzenete

Alsó- és Felsőelefánt (Horné a Dolné Lefantovce) Nyitrától tizennégy kilométerre lévő település történelmi emlékekkel, amelyek két nemzetet: a szlovákot és a magyart szellemében összekötik. Kissé távolabb a park, mintegy a Zoborhegy "folytatásaként", ahol a pálosok XVIII. századi provinciájának központi kolostora látható. Innen egyenes az út az Alsóelefánt útjának mentén látható gyönyörű kripta-kápolnához, amelyben Bartakovics Béla (1791-1873) egri érsek nyugszik. Utóda Pyrker János Lászlónak, a felsőlánghi (ma Soponya) gazdatiszt fiának, írónak-költőnek, Schubert barátjának. Tanára többek közt Ányos Pál volt, a pálos költő, egy ideig felsőelefánti tanár. Bartakovics "köréhez" tartozott Tárkányi Béla pap-költő, érseki titkár, annyi egyházi ének szövegszerzője (például A keresztfához megyek), Petőfi Sándor barátja. Így szövődtek a szálak a XIX. században, a tehetség, az öszszefogás, a közös munkálkodás jegyében, hiszen Bartakovics korábban, Pyrker László érsek, Rudnay Sándor esztergomi bíboros "asztalköréhez" tartozva ismerte Juraj Palkovicot (Palkovics Györgyöt), a szlovák írás mecénását, a Szentírás fordítóját, s tudnia kellett az esztergomi és a pesti szlovák hívők törekvéséről: legyenek szlovák nyelvű istentiszteletek is.

A történelmi, művelődéstörténeti visszapillantás a jelen folyamatba ágyazódott az idén, szeptember 8-án Alsóelefánt Bartakovics kripta-kápolnája előtt, amely Seregély István egri érsek, Paskai László bíboros jelentős anyagi támogatásával és szlovákiai adakozók jóvoltából teljesen megújult.

A kápolnát Ján Chryzostom Korec bíboros, nyitrai megyéspüspök szentelte fel, miután bemutatta a szentmisét hívők sokasága részvételével a helyi Kisboldogasszony-templomban. Mellette állt Michal Balás római végzettségű teológus, plébános, aki annyit dolgozott, imádkozott e napért, hogy Käfer István, a PPKE szlovák tanszékének vezetője, egyetemi oktatók, Zilka Tibor professzor, az Oktatási Minisztérium két munkatársa, egyetemi hallgatók leróhassák tiszteletüket a múlt egyházi nagysága előtt, aki életével, munkásságával összekapcsolta a horvát, a szlovák és a magyar nemzetet. A kultúra közös értékeinek megismerése, elfogadása mintha már súgná, amit az egyik fiatal mérnök így fejezett ki Pavol Strauss, a Nobel-díjra jelölt pozsonyi költő: Milan Rúfus barátjának egyik írásában: A légkör észrevétlenül megenyhült.

Oszladoztak a fellegek távolabb, a Zoborhegy fölött. Käfer Istvánt kérdezgettem az ünnepséget követő egyházközségi agapén.

Az imént tömör előadást tartott szlovák nyelven Bartakovicsról, s hogy megint van okunk mai magyaroknak, szlovákoknak a közös imádságra.

- Rudnay Sándor után ezúttal egy másik felföldi főpásztort, a szlovák etnikai régióból származó érseket ünnepeljük. Nemesi családban született, egyik őse Horvátországból menekült a török elől, Zápolya János seregében harcolt Erdélyben. A kisfiú korán elvesztette édesanyját. Nyitrán, Pozsonyban, majd Nagyszombatban tanult, később Bécsben a Pázmáneum lakója volt. Pápai engedéllyel szentelték pappá, mivel nem érte még el a kánoni kort. Egyháztörténeti tanulmányokat folytatott, 1820-tól esztergomi levéltáros, öt év múlva Rudnay prímás titkára, kanonok, a bíboros legközelebbi bizalmas munkatársainak egyike. 1844-ben rozsnyói püspök. A pápai bullára Felsőelefánton várt - a fivérénél.

Politizált?

- Nem szívesen, 1848 idegen volt számára, sőt Eötvös Józsefnél tiltakozott, mivel a kormány korlátozni akarta az egyház működését. Huszonöt évig viszont bőkezű mecénásként támogatta a tudományt, a művészetet, hatalmas összeget adott a Magyar Tudományos Akadémiának (amelynek tagja volt), a Magyar Nemzeti Színháznak...

S talán nélküle nem lett volna egységes énekeskönyvünk...

- Ő és a Zsasskovszkyak nélkül. Megbecsülte Endrét és Ferencet, ez utóbbinak lehetőséget adott a Manuale Musico-Liturgicum (liturgikus zenei kézikönyv) összeállítására; a könyv Egerben jelent meg az érsek ajánlásával - szlovák és magyar változatban.

Szlovák volt-e Bartakovics?

- Nem lenne helyes, ha a szó mai értelmében szlováknak tekintenénk. Olyan tettei, nyilatkozatai voltak, amelyek alapján renegát szlováknak, "magyarónnak" tartható, de a helytelenre nem szabad helytelennel válaszolnunk. A tévedésért ne fizessünk tévedéssel! Nemzeti szenvedélyek ellen nem léphetünk fel szenvedélyekkel! A tájékozatlanság, félműveltség ellenpólusa a tájékoztató munka, a türelem, a felebaráti szeretet.

A szlovák irodalomból sem hiányoznak - nyelvi kérdésekben - az ellentétek...

- Neveket mondok: Jozef Ignác Bajza és Bernolák: követői között dívott az ellentét. Rudnay bíboros - Bartakovics atyai nevelője - az öregedő Bajzát kinevezte kanonoknak a pozsonyi káptalanba. Az embert, a papot becsülte benne. Az első helyet a vallás foglalja el. Nemzeteink sorsa olyan, hogy mindannyian hajlamosak vagyunk a nemzetet első helyre állítani - erkölcsi értékekben. Bartakovics Béla életműve azt bizonyítja, hogy a szeretet mindig legyőzi a bizalmatlanságot. Imádságunkban mondjuk el gyakran: Add Urunk, hogy tudós szolgáid, Pázmány Péter, Szelepcsényi György, Szőllősi Benedek, Szentiványi Márton, Timon Sámuel, Palkovics György, Rudnay Sándor, Bartakovics Béla életműve segítsen bennünket a magyar-szlovák szellemi közösség ápolásában.

Amelyért Käfer István eddig is fáradozott...

- Közös törekvése ez egyetemünknek, az esztergomi Rudnay Sándor Kulturális és Városvédő Egyesületnek, a nagykövetségnek és - valamennyi békességes, józan szellemi támogatónknak, művelt főnek.

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu