Dudits Dénes

A gének világáról - őszintén

Gén, kromoszóma, genomika, őssejt, klónozás - szavak, fogalmak, amelyekkel a hírközlők jóvoltából szinte naponta találkozunk. A szenzációt hajszoló média világában a félelemkeltés, a borzalmak felnagyítása jól bevált fogások, hogy az emberek figyelmét birtokba lehessen venni. A megszokott sablonok mellett mindig szükség van új témákra, ismeretlen világok reflektorfénybe helyezésére. Így a biológia, az orvos- és agrártudomány születőben lévő eredményei kiváló lehetőséget kínálnak a hírszerkesztők számára. Különösen hatásosak a hírcsinálás ezen próbálkozásai, hiszen mindnyájunkat közvetlenül érintő kérdésekről, problémákról esik szó.

Nehezíti a tisztánlátást, a korrekt véleményalkotást, hogy egyre bővülő, folyamatosan megújuló szakmai ismeretanyagra van szükség a témában való eligazodáshoz. Az iskolában megszerzett ismereteink elégtelenek a sokféle biológiai folyamat megértéséhez. A magabiztosság a témával foglalkozó kutatót is cserbenhagyja, amikor tapasztalja a biológiai rendszerek bonyolultságát, látja kísérletei korlátait, és küzd az információáradattal a lényeges kérdéseket keresve. Soha nem tapasztalt számban jelennek meg a tudományos közlemények, adatok özöne hangzik el a konferenciákon. A lényeg meglátása, a szintézis különleges képességeket kíván. Talán az érintettek, köztük a hivatásos kutatók is jobban boldogulnának a felvetődő problémák megoldásával, ha alázattal, őszinte rácsodálkozással közelítenék meg a szerves molekulák világát, a sejtekben lejátszódó folyamatokat, ha nem feledkeznének meg arról, hogy minden sejt élete is a Teremtő akarata szerint valósul meg, és lehetőségeink a törvények megismerésében, a zavart szenvedett működés kijavításában az Isten által biztosított bizalom és segítség megnyilvánulásai.

A mikroszkóppal, gének izolálásával bajlódó kutató csak kivételesen képes érzelmei személyes megfogalmazására, így talán megbocsátható, ha a természet szépségeit felfedező tudóselődökhöz fordulunk. Álljon itt például Lakatos KárolyTermészeti és Vadászképek című könyvéből egy idézet. A Szegeden 1897-ben megjelent írások egyikében a természeti makrovilág csodálata a következő sorokat ihlette: "Havasok világa ... Én Istenem, mily fenséges kép! Mennyi bűbájjal, magasztossággal elárasztott panorámája az örökszép természetnek! Összekötő láncszem ég és föld között, hol az ember idegen, hol a föld büszke urában tehetetlenségének érzete fölébredt - de ahol egyszersmind a legszebb, legmagasztosabb gondolatai is támadnak. Lénye átszellemül, ajkán sóhaj fakad: szavak nélküli ima, hogy szálljon a végtelenbe, el az eszményiség honába, ahhoz a titkos lényhez, kinek szent szelleme alkotása e fenséges remekében oly magasztosan megnyilvánul!"

Ha képességei engedik, hasonló imát mondhat napjaink biológus kutatója is, amikor feltárul előtte az örökítőanyag, a DNS építőköveinek sorrendjében elrejtett titok, rátalál a DNS-molekulákra, amelyek felelősek a virágszirmok színes sokféleségéért, a levelek rajzolataiért. De legalább ilyen fontos felismerés, ha sikerül növényi géneket azonosítani, amelyek felhasználhatók az aszály, a fertőzések okozta termésveszteség mérséklésére. Az emberiség jövőjét meghatározó felismerések ezek, mégsem szabad azzal áltatni magunkat, hogy megszületett a végleges megoldás. Tudatában kell lennünk, hogy az összetett szabályzórendszerek hálózataiból csak néhány elem megtalálásáig jutottunk el, és hátra van még a számtalan többi szereplő felkutatása.

Hála a sajtó felfokozott érdeklődésének, napjainkban igen sok szó esik a génekről, a DNS-ről. Megfogalmazódnak alaptalan ígéretek, hogy a DNS-szekvenciából kikövetkeztethető egy élő szervezet egészének jövője. Nagy minden írástudó felelőssége, amikor gyógyulást, termékenységet és hosszú életet ígér, de nem említi a megvalósulás valós esélyét, várható idejét. Jobban tennénk, ha felhívnánk a figyelmet, hogy a gének ugyan igen fontos meghatározói a biológiai eseményeknek, de bonyolult feladataikat nem egyedül, hanem a molekulák seregének közreműködésével teljesítik. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a DNS irányítása alatt megszülető molekulák (fehérjék, lipidek, szénhidrátok) bonyolítják le azokat a biokémiai folyamatokat, amelyek aztán megvalósítják a sejtek, szövetek, szervek életfunkcióit. Egymásra épülő szabályzó elemek sokasága közvetíti a sejteken belül a molekuláris jeleket. Ezek a felelősek az összehangolt működésért. Akkor lennénk a legközelebb az igazsághoz, ha azt közvetítenénk a közvélemény felé, hogy a DNS-szekvenciák megismerése egy alap, fontos információs háttér, amely további eszközökkel gazdagítja a sejtekben lejátszódó folyamatok megismerését. Utat nyit ahhoz, hogy megváltoztassuk az anyagcsere-láncolatok egy-egy szemét, és tanulmányozzuk a kialakuló új tulajdonságokat. Őszintén meg kell fogalmaznunk: az élő szervezetek (ember, ecetmuslica, lúdfű, rizs, kukorica, élesztő) DNS-szekvenciájának megfejtése igen jelentős tudományos eredmény, de nem más, mint kiindulópontja a további eredményes kutatásnak.

Az emberiség javát szolgáló felfedezések csak úgy értékesülhetnek, ha a kutató, a társadalom körültekintően és alázattal él az új lehetőségekkel.

(A szerző akadémikus, a Szegedi Biológiai Központ főigazgatója)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu