Édes négyesben

Unokáim a másik nagymamánál és a "papinál", a kilencvenhat éves dédpapánál, mi pedig nem találjuk a helyünket, üres a ház, félelmetes a csönd. Aztán letelik a hét, s megtelik velük minden. Ági lányomat nyaggatják, Andris a fiamat üldözi, focizni akar, Öcsi elosonna, de nem sikerül. Döng a labda, csatakiáltások fűszerezik, könnyek hullnak, ha Andris gólt kap. (Azért egyetlen találattal mindig ő a győztes.)

"Korán kell lefeküdniük, nem aludtak délután."

Én ugyan a bágyadtság legkisebb jelét sem tapasztalom rajtuk, de eszem ágában sincs tiltakozni. Inkább lelkesen helyeslem az anyai parancsot.

Korai fürdés. Sikolyok, kétségbeesett segélykiáltások, mintha valaki fuldokolnék a kádban. A szokásos alkonyi zene.

Andris lopakszik be pizsamában. "Nagypapa, fekhetem az ágyadban?"

Befészkeli magát az elmaradhatatlan Brúnóval. Rövidesen érkezik Kata is. A babáját nem hozza, az már alszik.

"Nagypapa, mesélj!" Nekirugaszkodom: hol volt, hol nem volt... "Ne ezt! Arról mesélj, amikor Andris iskolába jár!"

Ezek a mesék soha nem lesznek olvashatók. A világ legegyügyűbb meséi. De a lehetetlen történeteket nevetésorkán kíséri, a nagypapa büszke lehet kérészéletű sikereire.

"Ne arról!" Ezen összevesznek. Végül mégis közös nevezőre jutnak. "Arról mesélj, amikor te voltál iskolás!"

Közben besötétedett. A homályban Zsuzsi közeleg. "Te is gyere ide, nagypapa!" Négyen egymás mellett. Brúnó az ötödik. "Adok kispárnát, hogy kényelmesebb legyen." - Andris, ki is lehetne más. Őrzi a nagypapát.

Az iskola. Az én iskolám. Mekkora homályból kell kiásni azokat az éveket! Az egész bennem van... De a részletek...

Torzonborz kis ember köröz az osztályterem előtt. Mint az oroszlán. Dosszié a kezében, benne évtizedek bölcsessége, a matematika titkai. "Nem tudtál számolni?"

Pogány tanár úr megtorpan a küszöbön. Várja a választ.

"Tudtam-tudtam, de nem igazán."

Már a katedránál robog. Mindjárt következik az ítélet napja. A három név, három füzet a tanári asztalon "Mondja csak, mondja!", és a romos visszatérés. "Kedves szüleim, értesítem önöket, hogy matematikából meg fogok bukni."

"Mit szólt a papád?"... "És megbuktál?" "Nem szeretett a tanárod?"

"Nagyon szeretett. Azért volt olyan szigorú."

"A papa is szigorú. De nagyon szeret."

Pogány tanár úr. Utolsó találkozásunk. Az utolsó interjú.

Zsuzsi közben elaludt. Csendben fekszünk, édes négyesben. Csönd van, ciripelnek a tücskök. Pogány tanár úr az ágy szélén. "Kedves Laci, maga igyekvő fiú volt."

Andris biztatóan megszorítja a karomat. Igyekezzünk! Csak igyekezzünk! Még lehet javítani.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu