Anyaság a Bibliában - és napjainkban

Sára - Rebekka - Ráchel - Anna: az Ószövetség kiemelkedő nőalakjai. Összeköti őket alaphelyzetük: a meddőség.

A meddőség ezen bibliai időkben egészen mást jelentett, mint manapság. Ma egy fiatal nő először tanul, karriert épít, húszas évei vége felé esetleg párt választ. (Jó esetben házasságot köt), és néhány év múlva vállal egy vagy két gyermeket. A mai nőknek - úgy tűnik - nem annyira egzisztenciális kérdés, hogy anyák legyenek. Életük kiteljesedését nem a hagyományos női szerepekben (feleség, anyaság) vélik megtalálni, inkább társadalmi pozícióra törekszenek. Így életükben az anyaság háttérbe szorul.

Ezzel az Ószövetség asszonyainak legfontosabb feladatuk az életadás és gyermeknevelés, ezen belül is fiú szülése. Aki ezt nem tudta megtenni, az megvetett volt. Ezért mondja Ráchel József születésekor: "Elvette Isten a gyalázatomat". Az utódról való gondoskodás annyira fontos volt, hogy amely asszony meddő volt, az gyakran szolgálójához küldte be urát, hogy annak gyermeke, az úrnő "térdén" megszületvén az úrnő törvényes utóda legyen. (Lásd Sára, illetve Ráchel esetét). Ennek a gondolkodásnak hátterében részben a korabeli joggyakorlat húzódik, miszerint a családi vagyon jelentős részét az elsőszülött fiú örökli; részben pedig az az értékrend, mely még az Istenhez igazodik. Hiszen a gyermekáldás az ószövetségi ember számára Isten áldásának jele. Ezt a meggyőződést tükrözi a Teremtés könyvének első fejezetében Isten áldásának és az ember szaporodására való parancsának összekapcsolása: "Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet!" (Ter. 1,28). Ezért érzi magát szégyenben a gyermektelen asszony. Mert nemcsak a társadalom által megbélyegzett, hanem hite szerint Isten áldását nélkülözi.

Sára, Rebekka és Ráchel a Teremtés könyvének és Ábrahám családjának fontos nőalakjai. Mindhárman megtapasztalják a meddőség - így a megaláztatás - keserveit, majd mindhárman fogannak és szülnek Isten különös kegye folytán. És életük csak ekkor válik teljessé. Ez ismétlődik meg Sámuel anyja, Anna esetében is: "Az ő méhét az Úr bezárta", de "Anna keseredett szívvel imádkozott az Úrhoz", majd "fogant és fiút szült" - olvasható Sámuel első könyvének első fejezetében. Az ószövetségi idők izraelita asszonyai számára tehát alapvető fontosságú volt az anyaság, melynek hiányát semmi sem pótolhatta.

Nézzük meg, hogyan vélekedtek erről az újszövetségi időkben!

Az Ószövetség lapjain ennek a négy asszonynak párhuzamba állítható története nem véletlenül jelenik meg. Ahogy az Ószövetség egésze mutat az Újszövetségre, sőt annak fényében válik egészszé, úgy ezen asszonyok példája is előremutat, és Keresztelő János anyjának, azaz Zakariás feleségének, Erzsébetnek történetét olvasva nyer teljes értelmet. Erzsébet Sárához hasonlóan magtalan és már idős is. De Isten "rátekintett" Erzsébetre és "elvette gyalázatát", azaz Erzsébet (fiút) szült az Úr akaratából. Tudjuk, hogy János, akit szült, igen fontos személy volt Jézus működése szempontjából, azonban Erzsébetnek maga a tény, hogy gyermeket ajándékozott neki az Úr, elegendő volt a teljességhez.

Vajon nekünk, nőknek a XXI. század elején mi kell, hogy életünk teljes legyen? Észre tudjuk-e venni a gyermekáldásban Isten áldását? A szavunkban még benne van: "gyermekáldás", ki másnak is tulajdoníthatnánk ezt az áldást, mint Istennek, de a köznapi gondolkodásból - így a köznyelvből is -, úgy tűnik, kiveszőfélben van a gyermeknek Isten áldásaként való megélése.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu