Közelebb Isten szavának megértéséhez

Közös utunk a Bibliához

Mindannyian hordozunk sérüléseket, a bűnök nyomait a lelkünkben. Néha hajlamosak vagyunk arra, hogy magunknak vagy a másik embernek csak a torzulásait lássuk, ha ad rá okot, ha nem. Ez azután eltakarja őt előlünk. Jó lenne mindenkire úgy néznünk, hogy a másik emberben a szeretetre méltó személyt vegyük észre. Erre azonban csak az képes, aki saját magának sem csak a hibáit, sérüléseit látja, hanem elfogadja önmagát annak, aki, mert tudja, hogy Isten szépnek alkotta és így szereti őt. Ennek az igazságnak az élményszerű átéléséhez is hozzásegít a szentírási szövegek értelmezésének meditációs módszere, amelyet (és más, hasonló csoportfoglalkozásokat) A. Hecht ír le Közös utunk a Bibliához című könyvében. A meditációs módszerről és a vele kapcsolatos - a vajdasági magyarok körében tartott lelkigyakorlaton szerzett - tapasztalatairól írt az Új Embernek Vágvölgyi Éva, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat munkatársa.

A meditációs módszer

1. A csoport tagjai kapnak egy-egy rajzlapot, ceruzát vagy rajzkrétát. Aztán mindenki kimegy a kertbe, és választ magának egy virágot. A feladat mindössze annyi, hogy leüljön elé és nézze. Ne akarjon semmit, csak hagyja, hogy hasson rá. Öt-tizenöt percnyi meditáció után rajzolja le a virágot. (A feladat ideje összesen harminc perc.)

Mindannyian Isten kertjének részei vagyunk

2. Kiscsoportokba gyűlve mindenki elmeséli, mit élt meg, milyen gondolatokat ébresztett benne a meditáció, és megmutatja a rajzát.

3. Miután "beleéltük" magunkat egy-egy virágba, most egy egész kert megalkotása következik. Még mindig kiscsoportokban maradva a résztvevők egyes szám első személyben írják le a következő szentírási idézetet: Elzárt kert vagy... elzárt kert, lepecsételt forrás. Hajtásaid gyönyörű liget, benne gránátalma és mindenféle gyümölcs, ciprusvirág és nárduszok, nárdusz, sáfrány, illatos nád, fahéj, mindenfajta tömjéncserje, mirha, áloé és számtalan pompás balzsam. A kert forrása az élő vizek kútja, amelyek a Libanonról csorognak. Rajta, északi szellő! Déli szél, jöjj! Lengj át kertemen, hadd áradjon szét balzsamos illata! (Én 4,12-16) Miután mindenki leírta, együtt, hangosan felolvassuk.

4. Még mindig kiscsoportban maradva, rövid, csöndes felkészülés után mindenki mozgásban ábrázolja azt a virágot, amelyet lerajzolt: ahogyan kikel a földből, szárat, levelet hajt stb. Lehet úgy, hogy mindenki egyszerre mozog, és aztán aki vállalja, megmutathatja a többieknek egyedül is. (A 2-4. feladat ideje összesen harminc perc.)

5. A kiscsoportok összegyűlnek, és beszámolnak arról, ami történt, megmutatják a rajzos és mozgásábrázolásokat.

6. Közös mozgásábrázolás, szimbolizálva, hogy mindnyájan Isten kertjének részei vagyunk. (Az 5-6. feladat ideje összesen harminc perc.)

Némi aggodalommal mondtam el a csoport tagjainak, hogy mi a feladat, ugyanis a résztvevők zöme középkorú vagy annál idősebb ember volt, néhány falusi néni és bácsi is akadt köztük. Körülöttünk a szabadban csupa virág, illat, madárdal. A népes, harminckét fős csoport szétszéledt a kertben, a mezőn. Félóra múlva összegyűltünk, és ámulva hallgattam, néztem a csodát, a választott virágok sokféleségét, ahogyan beszámoltak arról, hogy milyen mélyen megérintette őket a meditáció. Megmutatták egymásnak a rajzokat is, majd a szentírási szöveg átírása és felolvasása után következett a mozgásábrázolás. Kicsit zavarban voltak, de amikor kiderült, hogy nem kell kiállni a többiek elé, hanem mindenki egyszerre csinálja, akkor feloldódtak, és mindenki felnövesztette önmagából a választott virágot, még az esperes úr is. Utána, aki vállalta, egyénileg is bemutathatta a virágját. Aztán következett a kiscsoportos megbeszélések összegzése. Valaki az apró szulákot választotta, és elmondta, hogy azért, mert ő is ilyen gyönge, önmagában nem tud megállni, de fölfelé, másokba kapaszkodva törekszik Isten felé. Volt, aki egy tujaféle pici, alig észrevehető, zöld virágját választotta, de volt szarkaláb, pipacs, rózsa, sőt tavirózsa is. Az egyik néni nem a helyszínen látható virágok közül választott magának, hanem a kedvencéről, a tulipánról elmélkedett, azt is rajzolta le. Tüneményes és egészen egyedi volt mozgásábrázolásában azzal, hogy az ő virágja nemcsak kihajtott, kinyílt, hanem el is hervadt. Családanyák, nagymamák, meglett férfiak megrendítő átéléssel lényegültek át virággá. Életem egyik legszebb élménye marad ez a nap. A meditációt a nagy közös kert létrehozásával fejeztük be.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu