Lelki ismeret

A gyűlölet vetése

Valamikor régen, ifjúkoromban sokkal jobban hittem az emberben és az emberiségben, mint manapság. Gyarló módon szinte jobban hittem az emberben, mint Istenben, hiszen az "emberistenek" gőgjével néha magam is azt képzeltem, az Ő képével és hasonlatosságával tényleg leigázzuk a ránk bízott Földet, kiaknázzuk kincseit, s megvalósítjuk a földi Édent, ahol mindenki egyenlő, mindenki boldog, s mindenki egyaránt vehet a bőség kosarából, s büszkén ülhet a jognak asztalánál, ahogyan forradalmár Petőfink megálmodta. Úgy véltem, az emberi természet nem eredendően rossz, és mindaz a szenny, amit az emberiség történelme felmutat, lemosható, elhagyható, levetkőzhető, a tudomány és az ész segítségével.

Hiszen voltak is csábító jelek, példák. Verne Gyula regényein nőttem fel, no meg a mi szabadkőműves, liberális nagy mesélőnk, Jókai művein. No meg Dickens munkáin, s olvasmányaim nagy részében győzött a szeretet, az emberiesség, a szorgalom és találékonyság, amint azt a XIX. század álmodni szerette. S aztán a két világégés és az évtizedeken át tartó hidegháború ellenére, és főleg 1989 után megint úgy látszott, az emberiség és benne a magyarság kicsiny szigete újból magára talál, és igazi céljaira összpontosíthat, s többé már nem érik be a gyűlölet vetése.

Mint annyiszor, most is tévedtem, amint az emberi tudomány is egyre többet hódít meg a meghódíthatatlanból, mégis reménytelenül belebonyolódik saját hálójába, a makro- és mikrovilág egyre nagyobb és egyre kisebb rejtvényeibe. Az űrkutatás, a számítástechnika, a génmanipuláció izgalmas csodái új és még újabb fenyegetést fogalmaznak meg, akár a bombákban és erőművekben szunynyadó nukleáris energia. A világon mindennek két arca van, Isten- és ördögarca, mindennek van jó és rossz oldala, használati módja, ahogyan a késsel lehet ölni és műteni is. Mi emberek is így élünk, egyszerre van sötét és világos arcunk, van esélyünk kárhozatra és üdvösségre egyaránt. Az emberiséget most kegyetlenül megrázta ez az iszonyatos, új hadi "találmány", a békés utasszállító repülőgépek fegyverként való felhasználása. Ilyen gépeket már lelőttek, eltérítettek, az utasokat túszként fogva tartották, kivégezték, de az öngyilkossággal kombinált tömeggyilkosságnak ez a fajtája eddig még senkinek nem jutott eszébe.

Sajnos, az emberi természet már csak ilyen: mindig eszünkbe jut a gonosz megoldás, előbb-utóbb kipróbáljuk, ha mi nem, hát mások.

Amint az áldozatok közösek, az elkövetett bűnök terhei is azok: mindannyiunkat nyomasztanak és megbélyegeznek, Káin bűnétől kezdve. Isten végtelen tervében mi valóban mindennek a fonákját érzékelhetjük csupán, számunkra minden halál fenyegető és értelmetlen, míg Isten arcát meg nem láthatjuk "színről-színre". Addig pedig imádkozzunk és dolgozzunk, s kerüljük el messze a gyűlölet vetését, melyhez napszámosokat mindig felfogad a sátán.

Szentmihályi Szabó Péter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu