Béka a föld alól

A lassan aláhanyatló nap vörösre festette a nyugati égbolton úszkáló felhőket. Még nem volt teljesen sötét, de a sejtelmes megvilágításban egy, a nádas felett repülő hófehér kócsag már szinte feketének tűnt. A szél elpihent valahol, a denevérek megkezdték nesztelen őrjáratukat a víz felett, ahonnét suhogó szárnyakkal récék indultak a távoli tarlók felé.

Az egyre harmatosabbá váló fűben ülve hallgattam az egyre sűrűsödő estét. Az égbolton egymás után gyúltak ki a reszketve sziporkázó csillagok, a nád között guvat visított, amikor közvetlenül előttem váratlanul megmozdult valami. Apró rögöcskék gurultak oldalt, azután a mozgás erősödött, megjelent két nagy, előredülledő szem, és a következő pillanatban apró, zömök béka ült a lábaim előtt. Amikor rávilágítottam a zseblámpával, nem mozdult, jól láthattam sárgásbarna alapon sötét foltokkal mintázott hátát, és azokat az apró piros mirigypontokat is, amelyek a testét díszítették. Békésen tűrte, hogy a tenyerembe ültessem, de amikor néhány perc múlva visszahelyeztem a földre, hátulsó lábain lévő ásósarkantyúi segítségével ásni kezdte a talajt maga alatt. Egyre lejjebb süllyedt, végül már csak az orra és a szemei látszottak, majd azok is eltűntek. A föld még mozgott egy kicsit, de néhány másodperc múlva már semmi sem jelezte, hogy béka rejtőzik a felszín alatt.

A barna ásóbéka hazánkban elsősorban alföldi elterjedésű, életmódjából kifolyólag a laza szerkezetű, homokos vagy löszös talajokat kedveli. Valamennyi hazai békafajtól különbözik azzal, hogy pupillája függőleges hasítású, de sajátos az a mód is, amint megosztja életét a talaj és a felszín között. A laza földben akár 1-2 méter mélyre is leássa magát, ott pihen egészen alkonyatig. A Kis-Balaton Diás-szigetén töltött éjszakákon gyakran találkoztunk. Ott figyelhettem meg azt is, hogy viszonylag kis területen mozog. Türelmesen üldögél, vagy legfeljebb néhány méterrel odébb ugrálva várja, hogy egy-egy csupasz csiga, bogár, éjjeli lepke vagy giliszta eléje kerüljön. A gilisztát derékon ragadja és a kezeivel gyömöszöli a szájába.

Éjszakai életmódja miatt viszonylag ritkán kerül szem elé. Kivételt jelent a tavaszi, párzási időszak, amikor március és április fordulóján, a téli pihenőjük után előbújó állatok a vízhez igyekeznek. A hímek a mélyből hallatják vartyogó hangjukat, a nőstények zsinór alakban rakják le kocsonyás anyagba zárt 2000-3000 petéjüket. A hat-hét nap alatt kikelő lárvák a vízben fejlődnek, kopoltyúval lélegeznek és feltűnően nagyra nőnek. Míg a kifejlett béka hossza mindössze 5-6 cm, a lárváké 8-10, kivételesen akár 15-18 cm is lehet.

A barna ásóbéka, annak ellenére, hogy számos természetes ellensége van, és különösen a tavaszi időszakban az autók is rengeteget gázolnak el az utakon át a víz felé igyekvő állatok közül, ma még gyakorinak mondható. Vigyáznunk kell, hogy az is maradjon.

Kép és szöveg:

Schmidt Egon

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu