Vigyázat, csapda!

avagy egy házassági ügy tanulságai

A botránykrónika nem ismeri a tiszteletet, a jó ízlést, csak a zaftos szenzációkat. Szomorú, hogy nem korlátozódik a pletykamagazinok színes oldalaira, hanem kikezdi a meghitt szeretetközösséget (s közvetve a társadalom egyedüli biztos alapját, a családot) ápolni hivatott szentségi házasságot is, alattomos módon pletyka-hírré és gúny tárgyává téve az emberek életének talán legfontosabb - kétségtelenül nagy felelősséget kívánó - döntését, s a katolikusok körében az azzal járó egyházi szertartást.

Az ügy a következő. A botrányos életű színész legújabb barátnőjével házasságot kívánt kötni. (Csak a pontos tényközlés miatt írjuk le: a közismert német Heiner Lauterbachról, illetve Viktoria Skafról van szó, a korábbi színész-híreknek álcázott botránykrónikák főszereplőiről: ki kivel meddig élt, kinek kitől van gyereke, alkoholba fojtott szerelmi bánat stb.) Mivel a férfi egyházilag érvényes házasságban él, az arát a müncheni Szent Lajos-templom plébánosa "felvilágosította", hogy szó sem lehet egyházi esküvőről, ugyanakkor - hivatkozva a püspöki rendelkezésre, illetve a családról szóló Familiaris Consortio című apostoli buzdításra (a vonatkozó szövegrészt lásd külön), közölte, hogy hajlandó olyan istentiszteletet tartani, melyben tekintettel a pár személyes élethelyzetére, diszkrét kérő ima is elhangzik, de hangsúlyozta, hogy nem lesz semmiféle olyan szertartási cselekmény, mely bárkiben az egyházi esküvő benyomását kelthetné. Az újsághírek persze ezek után a leendő egyházi esküvő hírét kürtölték világgá, illetve csupán egy hír szólt arról, hogy egyházi esküvő ugyan nem lesz, de az "új frigyet a pap azért ünnepélyes keretek között megáldja".

A történtek után a plébános sajnálatát fejezte ki, hogy a fejlemények ismeretében már nem lát semmi lehetőséget, hogy az egyházi rendelkezések által felkínált formában a tervezett időpontban megtartsa az istentiszteletet, kifejezve egyúttal azon hajlandóságát, hogy később - amennyiben azt a pár őszintén és kifejezetten kívánja - szerény keretek között, a látványosság kizárása mellett arra sor kerülhet.

Az egyház ... arra alapíttatott, hogy minden embert, de elsősorban a megkeresztelteket elvezesse az üdvösségre, azokat sem hagyhatja magukra, akik egy szentségi házasság megkötése után újabb házasságra akarnak lépni. Ezért fáradozik az egyház, s anélkül, hogy belefáradna, a jövőben is törődik azzal, hogy ezeknek az embereknek is rendelkezésére álljanak az üdvösség eszközei. A pásztorok tudják, hogy az igazság iránti szeretet arra kötelezi őket, hogy helyesen különböztessék meg egymástól a konkrét helyzeteket. Másképp kell tekinteni ugyanis azokat, akik őszinte lélekkel próbálták megőrizni első házasságukat, de teljesen igazságtalanul elhagyták őket, és másképp azokat, akik saját, súlyos bűnükkel feldúlták a kánonjogilag érvényes házasságukat. (...) A szinódussal együtt sürgetve buzdítjuk a pásztorokat és az egész hívő közösséget, hogy támogassák az elváltakat: gondoskodásukkal és szeretetükkel óvják meg őket az egyháztól való elszakadás érzésétől, hiszen megkeresztelt emberek, részesei lehetnek az egyház életének, és részt is kell benne venniük. Ezért buzdítsák őket arra, hogy hallgassák Isten igéjét, vegyenek részt a szentmisén, imádkozzanak állhatatosan, gyakorolják a szeretet cselekedeteit, működjenek együtt az igazságosság megvalósításáért, a gyermekeket a keresztény hitben neveljék, éljen bennük a bűnbánat lelkülete és rendszeresen tartsanak bűnbánatot, hogy így napról napra kiesdjék Isten kegyelmét. Az egyház imádkozik értük, megerősíti őket, s mint irgalmas Anyjuk támogatja őket a hitben és a reményben. (Familiaris Consortio, 84. fejezet)

A média csapdáját ezúttal talán sikerült elkerülni. De a "Legyetek éberek" szentírási figyelmeztetés továbbra is aktuális!

-szá-

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu