Az ember éhsége nem fogyhat a jobbért

A "rendező" Gergely

Nem Calderon világszínházára gondolok, az emberélet-színpadára, hanem rendező elvekre a történelem áramában, amikor magas feszültségben izzanak a lámpák, és mindig a következő jelenetre kell központosítani.

Gergely pápa ekként volt "rendező" a VI-VII. században. A Nagy, akit "az utolsó rómainak" neveztek. Napja már szeptemberre "tétetett", de minden reformja a tavaszt idézi, hajdani ünnepét, amikor a nap tüze hegyre csalja "a fürge diákot." Akkor még emlékezhettek sokan beköszöntő fiúkra, akik "régi szokás szerint" szóltak "jó mesterükről" - Gergelyről, mivel az ő névnapján mentek először iskolába emberséget, bölcs tudományt tanulni.

Gregorius (ez a latin neve) bencés volt, s a szerzetesi út vitte tehetsége, kiválasztottsága által a pápaságig. Könyvek garmadája íródott róla, ezeket fellapozva kiderül, hogy gondolatai mindig időszerűek, ha diplomáciáról, határozott törvényfogalmazásról van szó. Nem véletlen, hogy Regula Pastoralisát - Lelkipásztori reguláját maga Charlemagne, azaz Nagy Károly a zsinatokon a püspökök figyelmébe ajánlotta! Sőt: kötelező kódexnek tartotta és a kezükbe adta.

Legtöbbször emlegetett munkássága a szent zenét is érinti: a gregoriánt, amely lassan elfogy a feledés serlegében: felszívja az idő, a rossz beidegződés, de főleg a tanulatlanság. Micsoda örökségről mond (mondott?) le a mai kor, s tán magáról a pápáról is, aki nevet adott százada csodálatos zenéjének, a gregorián korálisnak. Az éneknek.

Róma böjtölt, vezekelt, múljék el a megáradt Tiberis hozta "döghalál", s Hadrianus síremlékén kardját leeresztette a lángoló angyal. A várakozás, a bizonytalanság persze nem múlt el rögvest. "Vénül a világ" - írja a frank krónikás, Gergely felsóhajt: "Beteg a világ". Mindenütt rom, pusztuló szántók, sivatag-ország. A pápa mégsem esik kétségbe: a zenébe kapaszkodik, ahogyan előtte már ketten: Boëthius és Cassiodorus, akik a jövőt látták: ezer év számára az antik zene kincsét gyűjtögették, mentették. Gergely követte őket: nem a múltat siratta, hanem újjászervezte az egyházat, rendezte az iskolát, az istentiszteletet, "újjáteremtette" az éneket. Mondják, az ő idejében szólalnak meg először Campaniában a templomi harangok, bár egyesek ezt kétszáz esztendővel korábbra teszik, Paulinus, a Nolai éveire. A felgyülemlett zenei anyag rengeteg: az "alapkő" az ambroziánus ének (Szent Ambrus verseire), aztán ott volt Bizánc, Jeruzsálem, Alexandria, Kappadócia, Antióchia, végül az antik görög világ és Itália. A Földközi-tenger és vidéke. Az első keresztény századok óta közösségekben alakult-formálódott a zsoltárének - a zsolozsmázás. Keleti szerzetesek körében jött szokásba, aztán Sixtus és Leó a római kolostorokban is szabályozták, Szent Benedek apát úr a VI. században megállapította a rendjét, de már egy századdal korábban hangzott a Niketasnak (vagy Ágostonnak?) tulajdonított Te Deum. Persze nem fejeződött be ez a "szent őrület" (ahogyan a zenét még a II. században Tertullianus nevezte, s XIII. Leó pápa sem volt rest - a Rerum Novarum megalkotója! - himnuszokat szerezni. Míves latin és olasz énekeket.

Babits Mihály a múlt század harmincas éveiben Esztergomban sem szabadulhatott az "égigzengő és sokhúrú szent lírától", a "szent szerelem" költőjétől (Bernáttól). Babits a himnuszköltészetre "támaszkodott": a régiben az újat fedezte fel, modern kor érzését antik szerzők vénájában, és feleletet adott, miért rokon-egy a kettő. Ahogyan örök a gregorián, a Gergely pápa által közreadott nagy összefoglaló, a beérett szent zene dallamvilága. A liturgiával a zene Gergely idejében valóban beérett a rendezésre. "A közép-tenger nagy zenei klasszicizmusa", ahogyan Szabolcsi Bence fogalmaz, és hozzáteszi: "A feladat megoldója, végrehajtója bizonyosan csak csekély részben volt Nagy Gergely; de a megoldás alapvetője bizonyosan ő." Az sem elkerülhető, amit tömören a Nagy pápáról elnevezett dallamörökségről írt: Minden dallamszövés forrása és mintaképe, telített bőség, túlcsorduló gazdagság ez a melodika, kisajtolt nedve elvirult világtájaknak, ezredéves szüret. Birodalma az emberi hang természetes dallamosságában gyökerező, örök törvények szerint tenyésző-hullámzó melódia-erdő, az egyszólamú zene legdiadalmasabb kivirágzása... Íme, ez Róma műve a IV. és VIII. század között. A népdalkutató Kodálytidézi az idén lenne száz esztendős Rajeczky Benjamin, a hűséges szerzetes-munkatárs, amikor népdaltörténet és gregorián összefüggéséről értekezik: a gregorián, "amennyiben hatott, nem mint elvont hangrendszer, hanem mint élő zene hatott. A nép csak dallamokat vehetett át, nem pedig egyházi hangnemeket. "De lehet az átvételnek olyan módja is, amelynél kölcsönzött dallam élete nem olyan tartós ugyan, de bizonyos vonásai... szívósabbak a hordozó dallamnál. Ilyen módon beszélhetünk egyházi hangnemek átvételéről" - fűzi hozzá.

S hogy Gregorius pápa zseniális rendezése a szent zenében meddig hatott, nemzetek sajátságos gregorián tónusa tanúskodik róla. Már közel ötven esztendeje megírta Rajeczky professzor értekezését, és ezekkel a mondatokkal kezdi: Voltak-e a gregoriánnak önálló magyar variánsai? Mikor kezdődött a magyar nyelvű gregorián gyakorlat? Zsinatról akkoriban még nem beszéltek, de a kérdésekre azóta pontos választ adtak - igenlőt, történetileg igazolót ő és tudós munkatársai, ám alig figyelnek oda a zenét gyakorlók, tanítók, egyházi fórumok. Szent Ágoston vajon mit írna az invenció nélküli Allelujákról, s mit a költőietlen szövegekről? Az ünnepi misén több helyen még megszólal a "nagy örökség-dallam" Gergely pápa szándékából, de a diákmiséken éppen a kisebbektől "vonják" meg, s hogy megtanítsák nekik, meg sem próbálják. Kitűnő, ifjúsághoz roppantul értő pap mondta: a gyöngébb zenével tudom becsalni őket az Úr házába. Pedig milyen könnyű lenne neki, aki beszéli a fiatalság nyelvét: felajánlani a minőségi szent zenét, történelmi mélységéből felhozni, és mint "szent ékszerről" szólni róla, ahogyan egy másik, ugyancsak fiatal lelkipásztor mondta. Persze ő tudta, ki volt Nagy Szent Gergely, és hogy mi a gregorián...

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu