Megnyílik az iskola kapuja

Kislányoknak, kisfiúknak, akiknek most nyílik meg először az iskola kapuja

Mesélek nektek. Hol volt, hol nem volt - azaz - nem is volt, hanem van. Hogy hol? Nem az Óperenciás-tengeren is túl - de még csak az Üveghegyek mögött sem.

Ott van a kis szívetekben, lelketek mélyén - ábrándjaitokban, színes képzeletetekben - ahol minden olyan szép, színes és csodás.

Egy nagy mezőt képzeljetek el magatok előtt, melyen tarka, színes virágok nyílnak. A virágok közt aranyhátú, színes bogárkák, lepkék, szitakötők kergetik egymást. Víg röpködésük szépségét még szebbé varázsolják a dalukkal, csicsergésükkel virágról virágra röpködő madárkák. A mezőt nagy, erdős hegy veszi körül, melynek fáin mókusok ugrándoznak. A mező peremén lévő fák között egy-egy őzike vagy nyuszi kukucskál ki, és csodálkozva nézegeti a mezőn ugrándozó kis báránykákat. Fehér báránykák. Van köztük kisebb, nagyobb. Van, amelyiknek a hátán egy pici fekete volt van, vagy csilingelő harang a nyakára kötve.

Követik pásztorukat, aki vezeti őket. Hosszú, fehér, tógaszerű palástjára a nap sugara kis aranyszínű foltokat fest. Sima haja válláig ér, mezítelen lábán saru van, s arcáról földöntúli mosoly sugárzik. Figyeli báránykáit.

A báránykák szeretettel veszik körül. A pásztor néha le-lehajol, megsimogatja őket, a kisebbet vagy a gyengébbet felveszi ölébe és így halad tovább. Majd lelassítja lépteit és egy, az erdő szélén eldőlt fa törzsére ül. A kis báránykák körülveszik, letelepednek körülötte. Áhítatos tekintettel figyelik pásztorukat, Isten Fiát, Jézust, a Mestert, a Rabbit, a Messiást.

Lassan kezd sötétedni, a nap korongja piros csíkot fest a hegyek fölé, melynek sugara tompa fénnyel takarja be a mezőt.

Kis csend után elkezd mesélni. A kis báránykák is elcsendesednek, csak őt, pásztorukat, a Messiást, a Mester szavait figyelik.

Mesél a Mester vidám meséket, megható történeteket, melyeknek témája a szeretet, az egymás iránti segítőkészség és megbecsülés.

Mesél lassan, lágyan, szívbemarkoló szavakkal.

A báránykák hallgatják áhítattal, bámulattal, hálás szívvel a hozzájuk intézett szavait.

A pici bárányka, aki egész elöl fekszik, hálából nyaldossa pásztoruk lábát, mások elbóbiskolnak, - van, aki el is alszik, s álmában szövi tovább az elhangzott, s mindig halkabb szófoszlányokat.

Esteledik. Csend borul a mezőre, s mély álomba szenderülnek a báránykák.

Ébredjetek báránykák! Nyitva áll az aranykapu, bújjatok át rajta!

Itt áll előttetek az iskola épülete. A reggeli nap fénye csillog az iskola ablakain. Kislányok, kisfiúk! Jöjjetek! Ti vagytok a báránykák; pásztorotok, tanító nénik és tanító bácsik várnak benneteket!

Figyeljétek hálás szívvel minden szavát tanítóitoknak, akik értetek fáradoznak és feltárják előttetek mindazt, ami számotokra eddig ismeretlen volt, és megtudjátok, hogy milyen szép is lehet az élet, ha szeretet irányítja.

Krajcsikné Pazeller Mária

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu