Imádd Istent, élj a hazádért
Nagyboldogasszony és Szent István ünnepén befejeződött a magyar keresztény államiság millenniumának ünnepségsorozata
Ünnepre emelkedett a nemzet augusztus közepén. A magyar keresztény államiság ezeresztendős megünneplésének másfél évig tartó sorát zárta le a hivatalosan főegyházmegyei eseménynek nevezett, de valójában országot és nemzetet mondó-hirdető Nagyboldogasszony napi ünnepség a Szent Korona jelenlétében augusztus 15-én Esztergomban és a hagyományos Szent István-napi Szent Jobb körmenet Budapesten. Augusztus 20-án azonban az ország számos pontján emlékeztek, ünnepeltek, fohászkodtak, imádkoztak - magyarok, magyarul, oly módon, hogy reménnyé váljon az ezeresztendős emlékezet. A Magyarok Nagyaszszonya ünnep és Szent István napja összetartozik. Csak ennek az egységnek a fényében érthetjük meg igazán, mit ünnepelt, mit kíván reménnyé váltani a nemzet a millennium alkalmával. Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke a Szent István-bazilikában így fogalmazott: "Itt kell maradnunk. Máshol csak idegenek lehetünk. Itt lehetünk másokkal egyenrangú emberek, keresztények és magyarok. Szülőföldünk eddig is lehetővé tette és ezután is lehetővé teszi az emberi létet. Hozzá Isten senkitől sem tagadja meg eligazító szavát és erőt adó kegyelmét Jézus Krisztusban. Tenni pedig nekünk kell magyar szívvel, ésszel és szorgalommal. Senki se beszéljen le erről minket új idők új ábrándjaival, melyek mindig kancsalul festett egekbe néznek." Bölcskei Gusztáv református püspök Nagyboldogasszony napján az esztergomi bazilikában pedig ekként fogalmazott: "Ünnepelni felemelt fővel lehet. Lecsüggesztett, lehorgasztott fővel csak gyászolni. Az ünnephez a felemelt fő illik. A felemelt fő adja meg az ember méltóságát, s egy nép méltóságát is... A felemelt tekintetű egyén és nép lát. A bibliai-realista alapon gondolkodó keresztény ember egyszerre lát a lába elé és a látóhatár, a határok és a csillagok fölé. Mert az igazi ünnepben ez is benne van: megtanít messzebbre látni. A rövidlátó népek, a rövidlátó országok nem jutnak messzire. Ezen a napon azért adunk hálát Istennek - felekezeti különbségre való tekintet nélkül -, hogy olyan ember viselhette elsőként az itt lévő koronát, akinek megadatott a messzebbre látni tudás ajándéka. Mert akinek ez megadatik, s aki ezt nem önmaga nagyságának, kiemelkedésének, hanem mások, a rábízottak felemelésének érdekében használja, annak nevét méltán említik ezer esztendők múltával is tisztelettel és megbecsüléssel."