Tüskés Tibor

Fenn és lent

Úgy érezte, megérdemli ezt az utazást. Egész évben hajtott, ügyes és okos tanácsaival, értékes ötleteivel új piacokat szerzett a cégnek. Jöttek az újabb és újabb megrendelések, ha nem is dőlt, és legalább csordogált a valuta a cég bankszámlájára. Már júniusban az igazgató magához kérette: - az utazási irodák kínálatából kinéztem neked egy remek nyaralást. Nyolc nap Korfu szigetén. A repülőút árának felét a cég állja. A többi a te gondod.

Elfoglalta helyét az első osztályon. Az ablak mellé szólt a jegye. - Ebben is szerencsém van - gondolta. Tulajdonképpen másban is szerencsés embernek érezte magát. Közgazdasági egyetemet végzett, azonnal a céghez került üzletkötőnek. - Csak jövőre leszek harmincéves. De már van önálló lakásom, van kocsim, tavaly telket vásároltam a Dunakanyarban kis, hétvégi házzal. A nősülésre még nem gondoltam. Talán majd ez az út, ez a nyaralás hoz valami újat... - gondolta. Az utazástól, a környezetváltozástól mindig valami meglepetést remélt. Kíváncsian nézett szét a gép utasai között. A csoportos nyaralás résztvevői most találkoztak egymással először. - Talán az a kis szőke? Vagy az a napszemüveges, fekete hajú lány?

Nem most ült először repülőgépen, de minden alkalommal elfogta valami gyermekes öröm, amikor a gép a levegőbe emelkedett. Nem érzett félelmet, inkább csodálkozást, kíváncsiságot. A gép elszakadt a kifutópálya betonszalagjától, a lenti házak hirtelen összezsugorodtak, az emberek, a járművek hangyákká változtak. - Óriás vagyok a törpék országában - jutott eszébe gyermekkori olvasmányának hőse, Gulliver. Fölcsatolta a rádió fülhallgatóját, kellemes zenét keresett magának. Aztán ölébe vette hordozható számítógépét, és a billentyűkön játszani kezdett.

A déli csúcsforgalomban összetorlódtak a járművek a városnak ezen a részén. A három irányból érkező járműveknek egy kis téren egy szobrot kellett megkerülniük. A vörös márvány talapzaton álló bronzalak egykedvűen szemlélte a járművek megtorpanó, majd újra meglóduló folyamát. Egyik kezében egy könyvet, másik kezében valamilyen kísérletező eszközt, talán egy lombikot tartott magasba.

Egy csuklós autóbusz és egy vascsöveket szállító teherautó közé egy furcsa jármű szorult. Mindhárom jármű megállt. Az autóbusz vezetője nem látta, hogy mi követi, de a teherautó vezetőjének látnia kellett az előtte haladó járművet. Nyár volt, a teherautó fiatal vezetője megtörölte izzadt homlokát, és kihajolt a fülkéből. - Mi a manó! Hát ez a csodabogár hogyan került ide?

A csodabogár két kisebb és két nagyobb keréken járt. Olyan volt, mint egy kerekekre szerelt, nagyobb méretű szék, talán fotel. Bal kézzel kormányozni, jobb kézzel - egy kar és egy bicikliláncra emlékeztető áttétellel - hajtani lehetett. Egy utcára kitett, a kocsiúton haladó, mozgó fotel! - Ez jutott eszébe a teherautó sofőrjének.

A mozgó széken egy ember ült. Egy férfi. Hiányzott mindkét lába. Csak csonka teste volt, combközéptől fölfelé. Fején szalmakalapot, arcán sötét napszemüveget viselt. A mozdulatlan csuklós autóbusz hátát figyelte, az autóbusz falára festett reklámszöveget olvasta. "Élet, erő, egészség! Fogyasszon!..." Arca fáradt volt, de nyugalom ült vonásain. Tizenegy órakor indult el lakásáról, a külvárosból, hogy az állomás melletti étteremből elhozza ebédjét. Hátranyúlt a jármű csomagtartójához, megérintette az üres éthordót.

A műtét óta, három éve minden hétköznap megtette ezt az utat. Zsúfolt utcákon, sietős járművek között mozgott, de még soha nem okozott bajt. És vele sem történt baleset.

A járda szélén, a tűző napon egy férfi állt. Nézte a sűrű forgalmat, a megtorpanó és meglóduló járműveket. Várta, hogy a zebrán átjusson a tér keleti oldaláról a nyugatira. Fölnézett a fénylő, nefelejcskék égre. A magasban egy csillogó testű utasszállító repülőgép húzott maga után fehér csíkot. Aztán a várakozó autók között megpillantotta a kerekeken álló, kicsi járművet, benne a csonka testű férfit.

Könnyen el tudta képzelni, hogy a repülőgépen ül, s a csillogó testű gép ezer kilométeres sebességgel, tízezer méter magasságban nyaralni viszi a Földközi-tenger egyik szigetére. De attól a gondolattól, hogy ő ül a kézzel hajtott járműben a csonka-bonka férfi helyett, megborzongott. Gyanú ébredt benne: talán nem is a repülőgép utasai vannak fenn, és az olvadó aszfalton várakozó, furcsa járműben ülő ember van lenn.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu