Micimackó álma

Szeretem Micimackót. Vonzalmam a gyermekkoromból ered, s azóta sem változott. Egy időben izgatottan szemléltem a televízióban folytatásos történeteit, bölcs magyarázatokkal kiegészítve unokáim tájékozatlanságát. Ők nem tudták, mi a "csupor" jelentése, én viszont régesrég elfelejtettem - igaz, nem jószántamból - milyen a méz íze. Sajnos a sorozat véget ért, viszont vannak mesekönyvek. Az esti mese kötelme megoldottnak látszik.

Micimackó otthona előtt ült s gondolkodott. E megerőltető tevékenysége olyanynyira kimerítette, hogy elszenderült. Álmában vendégül látta barátait és üzletfeleit. Minden szükséges élelmiszert beszerzett, leginkább természetesen mézből halmozott föl nagyobb készletet. Aggodalmasan tapasztalta azonban, hogy a mézesbödön tartalma vészesen apad. Az a gondolat, hogy pótolja a hiányzó mennyiséget, nem lelkesítette. A méhek legutóbb sem vették békésen tudomásul, hogy tíz bödönnyit gyűjtene össze, alaposan megkergették. Szerencsére fölébredt méhcsípéses álmából.

Ez a történet váza, tetszés szerint gazdagítható különböző kitérőkkel. Ezek azonban veszélyeket rejtenek, én elfelejtem őket, unokáim azonban nem, kijavítanak, "nem így van!" kiáltások hangzanak el, s tekintetükből érzem a megbocsátó elnézést: a nagypapa öregszik, feledékeny, fogalma sincs, mit csinál Micimackó, Füles és Zsebi baba.

Miért kellett neki tíz bödön? - Ez Kata. De a többieken is látszik, sokallják a tíz bödönnyi mézet.

Nekünk csak fél üvegnyi van! - kontrázik Zsuzsi.

A bölcs nagyapa elakad. Tényleg, miért nem elég egy bödönnel? Ravasz hadicsellel gyermekkorom emlékeit hívom elő a zsírosbödönről, amelynek legalján mindig szerénykedett némi zsír.

Hány bödönötök volt?

Egy - vallom be szégyenkezve.

Akkor neki miért kell tíz?

Már megint visszajutottunk a csődhelyzetbe. És záporoznak a kérdések:

Mindet megeszi egyszerre? ... Mert mohó?... Mit szól a mamája?... Megkínálja a barátait is?... Mi marad a méheknek?

Akkor ellontja a gyomlát! - Zsuzsi hadilábon áll az "r" hanggal, de tényszerű közbevetésével hatalmas sikert arat.

A mama ment ki szorult helyzetemből. Vége a mesének, imádkozunk, megköszönjük a Jóistennek, hogy ilyen szép napunk volt, aztán egy utolsó hörpintés és sötétbe borul a szoba. Sötétbe, de nem honol benne csöndesség. Ilyenkor vitatják meg a történteket, s a kiszűrődő mondatokból sokat okosodom.

Ez a tíz bödön engem sem hagy nyugodni. Igazuk van, egy is elég lenne. Na, legyünk nagylelkűek: kettő... de tíz...

Miért kell a Micimackóknak mindjárt tíz bödön méz? És miért nem kergetik meg őket úgy a méhek, hogy elmenjen a kedvük a nagy készletezéstől? Miért hagyják őket?

Valami bajod van? - Feleségem értem való aggódása nélkül elszegényedne a világ.

Becsukom a könyvet. Az illusztrációra lopva egy utolsó pillantást vetek. Micimackó szalad, a csuprok szerteszét, és sok-sok méhecske a nyomában.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu