Tóth Sándor

Mozart klarinétötösének hallgatásakor

- a hetvenéves Czigány Györgynek -

Azok már ott a csillagok

Szélvonók, kristály-hangzatok

Az életből mily kevés idő

Árnyak csatája egyre nő

Édent bezáró kék ívét

Puhán vonja a klarinét

Emlékek-könnyek játékán is

Szivárványt köt a szép derű

Baljóslat hídján átmenő

Ha látja ormait a fénynek,

Gyermek-keretekbe visszatérnek

Reménybe csillant életének

Gyémántos-barlang színei

Más ez. Virágok titka-csöndje -

Hó-fogta bérci messzeség,

Ahol a lehajló Nap korongja

Zuhan élezett kő-fokosra,

S alvadtan nyújtja fel szívét

Túl a ködráncolt határon

Valaki baktat, még nem látom

Idegen lesz a kék vidék -

Tövis-magányú éjszakába

Menüett szól, fordul tánca

Út mutatja kezdetét

Arra, tovább a gleccser-árkon,

Időtlenül a némaságon,

A csillagerdő lombjain

Visszatérnek a színi-képek

Búcsú és megtépázott évek

Lassan kivérző kín-tora

Vonóknak ágán kürt harangja

Kondul majd névtelen síromra

Hallom a Halmok énekét.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu