|
|
Élet és liturgia Liturgikusok baráti találkozója Két évvel ezelőtt az egyik váci egyházmegyei plébánián baráti találkozóra jött össze három, külföldön, a római Pápai Liturgikus Intézetben, illetve Párizsban liturgiát tanuló fiatal. Céljuk az volt, hogy jobban megismerjék egymás munkáját, terveiket és beszéljenek arról is, hogyan vehetnek részt eredményesebben a magyar egyház életében. Tavaly - ahogy ők mondták - szervezési ügyetlenségük miatt a találkozót nem sikerült megvalósítani. Időközben a kör újabb tagokkal bővült. A premontrei rendnek is van fiatal liturgikusa, és a társtudományok (patrológia, filozófia) szakemberei között is vannak liturgiához értő bencés szerzetesek. Tavasszal megjelent a Liturgikus lexikon második kiadása. Ekkor a három fiatal pap kapott egy-egy példányt a szerkesztő levelével. Ebből néhány sort idézek: "Letettem a magyar egyház asztalára a Liturgikus lexikon 2. kiadását... Ez elkészült, a további bővítés, átdolgozás már a ti feladatotok. Amikor az első kiadást készítettük Arató Miklós barátommal, én is tele voltam lendülettel és azzal az elszántsággal, hogy a magyar egyháznak akkori nehéz körülményei között használható művekkel köszönjem meg a tanulási lehetőséget... szeretnék veletek találkozni." A baráti találkozóra augusztus 6. és 8. között került sor Pannonhalmán. Az első nap inkább az ismerkedés jegyében zajlott. Beszámoltunk munkálkodásunkról, terveinkről és lassan kirajzolódott, hogy mennyire fontos a magyar egyház életében a liturgikus szakemberek munkássága. Sólymos Szilveszter atya bemutatta Pannonhalma történetének legfontosabb eseményeit a török pusztítás után, és elénk tárta a legfontosabb emlékeket is. Este nagyon izgalmas beszélgetésnek voltunk hallgatói. Az Országos Liturgikus Tanács történetébe foglaltan ugyancsak tőle hallottuk a liturgikus könyvek kiadásának történetét és a jelenlegi helyzet kialakulását. Itt már számos hozzászólás is akadt, és egyre jobban kirajzolódott annak a szükségessége, amit püspöki karunk igényként fogalmazott meg: liturgikus és egyházzenei intézetet kell felállítani. A résztvevők javaslatokat tettek és vitattak meg, hogy a felállítandó intézmény minél tevékenyebben és eredményesebben tudjon működni. Ezekkel az ötletekkel már az augusztus végi megbeszéléseken érdemes lenne foglalkozni. A második nap megbeszélései és előadásai már a liturgia egy-egy kérdésével foglalkoztak. Készülőben van egy részletes liturgika-kézikönyv fordítása. Ennek egyik legnagyobb problémája, hogy nincs elfogadott magyar liturgikus szóhasználat. A különböző kifejezéseket máshogy írják (például eukarisztia, eucharisztia, stb.) vagy nincs egy elfogadott használatuk (például a celebrálni szó helyett jó-e az ünnepelni). Készült már egy szójegyzék, amit majd a liturgikus könyvek szóhasználatával össze kell vetni és kialakítani a megfelelő szókészletet. A leuveni egyetemen tanuló filozófustársunk A láthatatlan a láthatóban címmel a liturgiában használt szimbólumok fogalmát, jelentőségét, használatát világította meg példákkal illusztrálva. Ezzel a liturgia egyik jelentős területére, a szimbólumok világára mutatott rá. A zsolozsma végzésének módja is szóba került. Amíg a premontrei szerzetesek az esztergomi hagyományt a saját rendi zsolozsmájukkal ötvözték, a bencések a Maurinus zsolozsmát alkalmazták helyi körülményeikre. Javaslat hangzott el a szükséges liturgikus források esetleges kiadására is. Mindezeket a beszélgetéseket teljessé tette a közös szentmisék és imaórák végzése, valamint az utolsó napon a bakonybéli remetéknél és a tihanyi apátságban történt látogatás. Azzal a jóleső érzéssel búcsúztunk az apátsági templom előtt, hogy jövőre ismét találkozunk, de addig is tevékenyen akarunk munkálkodni a magyar liturgikus élet jobbításán. Verbényi István
|
||||||
Új Ember:ujember@drotposta.hu
| ||||||