|
|
Barátság egy vers tükrében A Fodor Andrást búcsúztató Rekviem Hernádi Gyula achilleszi siralma Fodor-Patroklosz váratlan halála fölött. A klasszikus párhuzam nem hatásvadász epitéton, hanem a legmélyebb átélése egy baráti-szövetségesi kapcsolatnak, amely hosszú évtizedek összetartozására, felhőtlen és nemes férfibarátságára utal a vers lüktető, lázas sorai nyomán. A Rekviem szerkezetét összekötő, annak mintegy kiindulási pontját jelentő kérdés-szlogen: a "Ki ölt meg téged?" - tíz új bekezdést, tíz új gondolatsort szegez önmaga, a költő és az együttérző olvasó irányába. Mivel Hernádi írásaiból alapvetően hiányoznak a szokványos tartalmi és formai jegyek, korántsem lep meg, hogy a prózai művekre is jellemző, frappáns és filmszerű mondatokkal indít: "Mint egy hajnalig érő nyomozó - keresem hetek óta -, ki ölt meg téged?" A krimi műfaját idéző drámai bevezetést meghitt hangulati kép ("rekviemet nyikorgó széked") oldja föl, hogy aztán a jelen külvilág vegyes érzelemmel fogadott jelenségei, személyei ("szobádban az aranyszínű varjak" vagy a "hátsó ülések nemesfém utasai") szélesebb mederbe emeljék a költemény kitágított horizontját. Az elmélyült, konok fájdalom a halott barát megszentelt centrumát, a Balatont is egy oldalvágással illeti: (vajon "a ringató elem, a H2O, a nagy mocsár, a Balaton" volt-e közvetlen oka halálának), de hamarosan kiderül, hogy a "költői nyomozás" már áttevődött valóságosabbnak tűnő területekre. Hernádi Gyula képteremtő készsége egyszeriben a politikai dilemmák és okozatok sűrűjébe lendít. ("Ki ölt meg téged? - A késsel hadonászó Oroszország - vagy a kufár-holdat csókolgató Európa?"). Aki meggyőződhetett Fodor és Hernádi meg nem alkuvó humanizmusáról és izzó magyarságtudatáról, kiváltképp értékelheti a mesteri párhuzamot a "csöbörből vödörbe" helyzet: a moszkovita imperializmus és a hamis ígéretekkel kecsegtető fantomideál a legújabbkori Európa szorítása között. Őket nem érintette meg sem az érdekszférákhoz való közelítés vágya, sem a szervilis biztonságérzet csábítása. Pontosan és jól ismerték saját tehetségük, vérmérsékletük, nemzeti és emberi értékrendjük paramétereit anélkül, hogy egy pillanatra eladták volna szilárd elveiket, meggyőződésüket. Hernádi a "vérrel-verejtékkel" létrehozott életműre való utalással pontosan regisztrálja Fodor irodalomtörténeti helyét és értékét. A "sérelem-vonatok" és a "mellőzés-vonatok" említése, amelyek a "sínre fekvéssel", azaz a hivatás következetes vállalásával, annak súlyos terheivel egyenlők, híven érzékeltetik e vers és a benne foglaltak emelkedett közegét s magaslati levegőjét. Ezt a szférát már megérintik a transzcendentális elemek is. Egy mondat - szinte blaszfémikus kicsengéssel - az "irigylő Jézusról" ejt szót, hogy aztán a krisztusi szeretet mindent lebíró erejével oldja föl a fájdalomban fogant mondatot. ("aki azért nagyon szeret, - s mostanában mindenféle állomáson kutat utánad, kerestet...") A vers kódájának első szakasza merő öntépázás: ("Lehet, hogy mi öltünk meg - hűséges barátok - mert nem ültettük át ép szívünket beléd..."), hogy ezt követően átfogó vallomással erősítse meg az életre és azon túl is szóló barátság kötését, ércnél maradandóbb emlékét. ("Én tudom, nem ölt meg senki - nem volt, aki megtehette volna...") Mintha egy schilleri-beethoveni testvériség ódaszerű zengése, és egy mindennapinak tűnő, érthető közlés elegyedne itt magvas konklúzióvá, s alkotást tisztelő megnyilatkozássá. ("és én kimondom a legszebb merszet: - Bandi, olvassál fel nekünk - néhány most született verset!") Az élet fonala sajnálatosan megszakadt, de az érzelem sugárzó fénye és az alkotás-munkálkodás értéke - amint a vers egyértelműen manifesztálja - változatlanul tovább él az itt maradó, hűséges szívű író-társban, a most 75. életévét betöltő Hernádi Gyulában, bennünk: kortárs-barátokban és a hazai olvasókban egyaránt - örök emlékezetül. Szeghalmi Elemér
|
||||||
Új Ember:ujember@drotposta.hu
| ||||||