"...a legutóbbi időben végbement számos csoda..."

Ez év áprilisában látogatóban voltam a búcsúszentlászlói szociális otthonban. Bementünk a templomba, végigjártuk a szemközti dombon lévő stációkat, s ittunk a szépen felújított Szent László-forrás vizéből. Szent László szobrának talapzata körül egy apró virágot simogattam, az öcsém megszólalt: - Né, János, azt a virágot nézd! - mutatott az üveg mögötti kék virágokra Szent László lábánál. A betontalapzaton, az üveges ajtó mögött nincs föld, tisztán látható, hogy a virág a betonból nőtt ki. Hat gyönyörű, kék színű ajakos virág, meg ínfű Szent László lába előtt! Az ajtó rég nem lehetett kinyitva, csavarral van rögzítve...

A nyár elején újra Búcsúszentlászlón jártam. A kék virágok elhervadt szárai ott voltak lekonyulva, de az ínfű levelei még zöldebben virítottak. "Nem nyitálja azt senki!", mondta a templom takarítóasszonya - "tavaly szeptember óta nem volt kinyitva." - Tehát azóta se vize, se földje nem volt a növénynek - morfondíroztam hangosan. - Most Szent László ünnepe előtt sem volt kinyitva? - kérdeztem. - Azt az üvegajtót nem szokják kinyitni, különben abban mindig kinyílik a virág - magyarázta, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. -Víz és föld nélkül? - Hát van ott forrás. -mondja az asszony. - De majdnem egy méter vastag beton van rajta. - De azért a víz fölszivárog, nem? - kérdezett vissza. - Hát, ez csoda. - Csoda? - kérdezi - Szent László idejében történtek a legnagyobb csodák... - Vizet fakasztott! Azóta folyik is, bár a nyáron nem folyt egy vázába való víz sem, ugye Józsikám - fordult a tizenkét éves forma fia felé. - Nagyon finom borvíz.... - mondta. - Hát, gyógyító víz van ám benne. Állítólag akinek bőrbetegsíge van, ha azzal mossa meg magát meggyógyul tőle. Mi még nem próbáltuk, csak iszunk belőle. De benn a kápolnában Szűzanyát nagyobb csodának tartják. Látta? Sokat meggyógyított már itt! Látta a sok táblát a falon?

Egypár helybélivel beszéltem még, mindannyian a fogolykiváltó Szűzanya ünnepét ajánlották, ha meg akarok gyógyulni, jöjjek el szeptember 29-én, akkor rengetegen jönnek zarándokok, hosszú sorban, zászlókkal, olykor 30-40 ezren is voltak, vonattal, végig a falu kocsikkal volt tele, még harminc évvel ezelőtt is jöttek.

A mindig nyitva talált templom belső falán lévő plakátról mormolom az imát:

"Jóságos Mennyei Atyánk! Térdre borulunk szent felséged előtt és alázattal kérünk, FOGADD EL EZT A TEMPLOMOT ENGESZTELŐ Templomként édes hazánk megmentésére! TE MAGAD INDíTSD EL régi kegyhelyeden az ENGESZTELÉST! Ha Te velünk imádkozol, Isten meg fogja hallgatni kéréseinket. Harmatozd ránk az ÉG kegyelmeit... FÁJDALMAS, FOGOLYKIVÁLTÓ SZŰZANYÁNK!"

Aztán elolvastam egy szépen bekeretezett és iniciálékkal ellátott korabeli okiratot, amely 1694. szeptember 29-én keletkezett, s amelyből kiderül, hogy pontosan a Búcsúszentlászlón történt gyógyulások következtében adományozták a kápolnát (azóta gyönyörű barokk templom is épült mellé) és helyet a Szeráfi Szent Ferenc Atya Rendnek.

Önmagáért szól az előbb említett iniciálés oklevél kiállításának indoklása:

"Mi Szécsényi Pál, Veszprém város és Veszprém vármegye főispánja, császári és királyi kamarás, szentgotthárdi apát stb. Adjuk tudtukra örök emlékezetül mindazoknak, akiket illet, a következőket: Tudomásunkra jutott, hogy a Boldogságos Szűz Máriának, szentemlékű magyar király Szent László építette kápolnájának - amely helyet, a nép Szentlászlónak nevez és amely Veszprém egyházmegyében, Sala vármegye területén fekszik - a legutóbbi időkben végbement számos csoda a kápolna Patronájának nagyobb tiszteletét mozdítja elő. Az új-hold vasárnaponként odazarándokló hívősereg kéréseit nem ritkán csodás, bő isteni kegyelmekkel teljes meghallgatás kíséri..."

Kívánom, aki teheti, szeptember 29-én látogasson el a Zalaegerszegről 12 kilométerre lévő Búcsúszentlászlóra, hogy látva lássa, higgye s érezze a testi-lelki felépülés örömét.

Juhos-Kiss János

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu