|
|
Tahy Ádám Egyház, egészségügy, egészség, betegség A Szentatya számos alkalommal foglalkozott az egyház és az egészségügy kapcsolatával, tartott előadást orvoskongresszusokon a vallásos hit, a gyógyítás és az egészségügyi hivatás összefüggéseiről. Őszentsége 1994-ben megalapította az "Életért" Pápai Akadémiát (Pontificia Academia pro Vita), mely szoros kapcsolatban áll az Egészségügy Pápai Tanácsával. Ez utóbbi kezdeményezésére készült el az Egészségügyben Dolgozók Chartája. Ebben a műben megtalálhatók azok az irányelvek, amelyeket a beteg emberek gondozásával foglalkozóknak figyelembe kell venni. A Charta első sorai az egészségügyi dolgozók tevékenységét a keresztény tanúságtétel egyik formájának, az élet nagyon értékes szolgálatának nevezi. Tevékenységük emberi és keresztény, nem pusztán technikai tevékenység, hanem szeretetből vállalt és megvalósított elkötelezettség. "Foglalkozásuk követeli tőlük, hogy őrizzék és szolgálják az életet", mert az élet az ember elsődleges és alapvető java. Az egészségügyben dolgozók, ha igazi keresztényi szellemben cselekednek, könnyen felismerik hivatásuk missziós összefüggéseit is. II. János Pál pápa egy előadásában kifejtette, hogy "a betegséggel és szenvedéssel való minden törődés része az egyház életének és küldetésének". (Az Amerikai Egyesült Államok Katolikus Egészségügyi Szervezeteihez, 1987. 09. 14.). Őszentsége szavai szerint az egyház, amely a beteg ember szolgálatát küldetése lényeges részének tekinti, szolgálatának kifejezéseként vállalja azt magára. Az egyház az orvostudományt, a gyógyítást mindig az emberiséghez szóló megváltó küldetésének, az egyház fontos támogatójának tekintette. Ez azt jelenti, hogy az egészségügyi dolgozók gyógyító szolgálata az egyház lelkipásztori és evangelizáló tevékenységének része. Az egészségügyi intézetek igen fontosak, sőt, nélkülözhetetlenek. Ugyanakkor önmagában egy intézmény sem pótolhatja az emberi szívet, az emberi együttérzést, az emberi szeretetet, az emberi kezdeményezést, ha a másik ember szenvedésével kell szembenéznünk. (II. János Pál: Salvifici Doloris). Őszentsége a tudósokhoz és az egészségügyben dolgozókhoz 1987-ben írt szózatában hangsúlyozta, hogy az orvostudomány humanizálása mindenkinek az elkötelezettségét igényli. Az orvosok tevékenysége az egészségneveléstől a közhatalmat gyakorlók érzékenységének fokozásáig terjed. II. János Pál pápa a Betegek 8. Világnapjára (2000. február 11.) írt üzenetében hangsúlyozza a keresztények azon kötelezettségét, amelyben az emberhez méltó egészség elősegítése az egyik alapvető kötelességünk. Az emberhez méltó egészség nemcsak a testi és lelki teljesítőképességet és életerőt jelenti. A betegség és a szenvedés lehetőséget nyújt újabb értékek felfedezésére, saját magunk jobb megismerésére, önmegvalósításra. Az egészség lehetőség a szolgálatra. (A budapesti Szent Ferenc Kórház igazgató főorvosa)
|
||||||
Új Ember:ujember@drotposta.hu
| ||||||