Uj Ember

2001. február 11.
LVII. évf. 6. (2742.)

A Lourdes-i jelenés évfordulója:
február 11.

Főoldal
Lelkiség
Boldogok, akik sírnak
Lourdes Rózsája
Élet és Liturgia - Rendelkezések gyűjteménye
Életige 2001. február
A hét liturgiája (C-év)
Katolikus szemmel
Jelenpor
Klebelsberg eszméinek időszerűségéről
A katolikus iskola ezeréves története Magyarországon
A könnyű dolgok súlya
Élő egyház
Össztűz alatt az erdélyi Caritas
Élet, szépség, szeretet
Esztergom katolikus általános iskolájának példája
Kétszer lettek földönfutóvá...
Görög katolikusok Edelényben
Az ökumené nem kompromisszumkeresés
Az imahét lezárása Rómában
Fórum
Tallózó
Elkápráztat és megzavar
Kihívás és lehetőség a fiatalok számára
Pályázatokról, képzésekről beszélgettünk a Katolikus Ifjúsági Mozgalom elnökével
Az Olvasó írja
Fórum
A szenvedő ember méltósága
Pápai üzenet a betegek világnapjára
Lelki ismeret - A fájdalom kegyelme
Váci Egyházmegye
Üzenetük van a világ számára...
Fogyatékos fiatalok Szent Erzsébet Otthona Ipolytölgyesen
Ifjúság
"Írok nektek, fiatalok"
A könnyek - egy bizánci lelkivezető tanítása
Amit ifjú eleink tanultak
India végzete
Rejtvény
Kultúra
Tekintélytisztelet és zsarnokság
"Sírt és szeretett..."
Száz évvel ezelőtt hunyt el Giuseppe Verdi
A pillangó színei
A megújult Petőfi Irodalmi Múzeum
Tekintélytisztelet és zsarnokság
Támogatóink
Támogatóink
Mozaik

Eltemették a Nemzet Színészét
Erdei lakások készítői
Sajtó-díj
Pápai érdekességek
Rejtvény

 

Eltemették a Nemzet Színészét



A Nemzeti Színházban (Magyar Színház) vettek búcsút Sinkovits Imrétől február 2-án tisztelői. Reggel kilenc órától délután egy óráig sok ezren rótták le kegyeletüket a Nemzet Színésze előtt, akinek koporsójánál a művésztársak álltak díszőrséget. Amikor a gyászmenet elindult az óbudai temetőbe — ahol Sinkovits Imrét Müller György, az újlaki templom káplánja Vitai Attilával és Vargha M. Péterrel temette a római katolikus egyház szertartása szerint, mintegy húszezres tömeg részvételével —, a színház körül várakozó hatalmas tömeg néma méltósággal foglalta el az úttestet, hogy ezzel is megakadályozza a forgalmat, amelyet a megrendült, mély ünnepélyesség perceiben sem állítottak le a fölsőbb hatalmasságok. Mintha csak félresöpört kisebbségi sorsban és sorban élők búcsúzhattak volna — magyarok, dacos, méltóságos gyásszal — attól az embertől, aki színészként egy fél évszázadon át annak a kornak keserveit, hiteit és reménységeit hordta szívében és szólaltatta meg a színpadon, a filmvásznon. És felhangzott a Szózat, majd a Himnusz, a Boldogasszony anyánk, végül a Székely himnusz a gyászolók ajkáról.

Fotó: Cser

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu