Életige 2001. február

„Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe.” (Lk 6,38)

Történt már veled, hogy ajándékot kaptál egyik barátodtól, és érezted, hogy viszonoznod kellene? Mennyivel inkább így van ez Istennel, aki a Szeretet. Ő mindig viszonozza minden ajándékunkat, melyet felebarátainknak adunk az ő nevében. A hiteles keresztényeknek gyakran megadatik ez a tapasztalat, és minden alkalommal meglepetést tartogat. Isten találékonyságát sohasem lehet megszokni. Ezer, vagy akár tízezer példát sorolhatnék fel, könyvet írhatnék belőle, hogy lásd mennyire igaz az evangéliumnak ez a mondata: „jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe”, mely arról a bőségről tanúskodik, amellyel Isten viszonozza adásunkat, az ő nagylelkűségéről.

A Fokoláre mozgalom első éveiben történt: késő este csöngettek a római alagsori lakás ajtaján, amelyben néhány lány együtt lakva igyekezett élni az evangéliumot. Egy kétségbeesett férfi állt az ajtóban: másnapra ki akarták lakoltatni családjával együtt, mert nem fizetett lakbért. A lányok néma egyetértéssel kihúzták a fiókot: odaadták minden maradék pénzüket. Valaki majd róluk is gondoskodni fog. Még pirkadat előtt csengett a telefon. Felismerték a férfi hangját: „Tegnap este, amikor hazaértem, váratlan örökség fogadott, amiről nem is álmodtam. A szívem azt súgta, hogy adjam nektek a felét.” Az összeg pontosan a duplája volt annak, amit nagylelkűen odaadtak. Te is megtapasztaltad már ezt? Ha még nem, emlékezz arra, hogy az ajándékot érdek nélkül kell adnod, a viszonzás óhaja nélkül; és bárkinek, aki kér.

Azt mondod talán: „Nekem nincs mit adnom”. Ez nem igaz. Ha akarjuk, igazi kincseink vannak: a szabadidőnk, a szívünk, a mosolyunk, a békénk; szavunk, mellyel meggyőzhetjük azt, akinek van, hogy ossza meg azzal, akinek nincs...

Vagy azt mondod: „De nem tudom, kinek adjak”? Nézz körül: emlékszel arra a betegre a kórházban, arra az özvegyasszonyra, aki olyan egyedül van, arra a reményvesztett osztálytársadra, aki megbukott az iskolában? Őbennük vár téged Krisztus.

Öltsd magadra a keresztényekre jellemző új viselkedésmódot , mely a bezárkózás ellen szól. Hagyj fel azzal, hogy biztonságodat a földi javakra építsd, és hagyatkozz Istenre. Akkor meglátod, mit ér a belé vetett hited, melyet hamarosan meg fog erősíteni az az ajándék, mely visszatér hozzád.

Azért tesz így, mert ha többet birtokolunk, többet is tudunk adni. Azért, hogy — mint Isten javainak valódi kezelői — mindent közkinccsé tegyünk a körülöttünk lévő közösségben, hogy rólunk is elmondhassák, mint az első Jeruzsálemi közösségről: „Nem akadt köztük szűkölködő” (V.ö.: Apcsel 4,32-35). Nem gondolod, hogy ezzel te is hozzájárulsz annak a társadalmi forradalomnak a megalapozásához, melyre a világ vár?

„Adjatok, és akkor ti is kaptok.” Jézus itt arra a viszonzásra gondol elsősorban, melyet majd a Mennyországban kapunk. De ami itt a földön történik, már ennek az előképe és garanciája.

Chiara Lubich

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu