Tallózó

Az „Ost-West. Europäische Perspektiven” (Kelet-Nyugat. Európai távlatok) című új folyóiratban, a Renovabis freisingi kiadványában Máté-Tóth András szegedi vallástörténész azzal magyarázza az egyházak mai korlátozott elfogadottságát a közép-kelet-európai társadalmakban, hogy „az egyházak a kommunista uralom idején nem szólhattak hozzá az evangélium szellemében a szociális problémákhoz. Ezért — és az igehirdetési küldetésük moralizáló felfogása miatt — a magánéletre és magánerkölcsre összpontosítottak. Ezáltal ők maguk idézték elő a hit „magánosítását”. „Ma a posztkommunista országokban — beleértve a volt Kelet-Németországot is — az emberek negyedrészének Isten nélküli élete így értelmezhető: „Ők a szó klasszikus értelmében nem ateisták, hanem egyszerűen más értelmet találtak életüknek”. További negyedrészük úgy érzi, Isten nélkül is boldogulni tud az életben. Ez az utóbbi csoport különösen a német keleti tartományokban és Csehországban nagy, valamivel kisebb Szlovákiában, Szlovéniában és Magyarországon, és a legkisebb Horvátországban, Litvániában, Lengyelországban, Romániában és Ukrajnában.

* * *

Jemenben, a Bibliából és a Koránból is ismert Sába királynője egykori birodalmának Marib nevű fővárosa helyén német régészek tizenkét évi munkával feltárták és restaurálták a „Sába királynője trónjának” nevezett 2500 évvel ezelőtti templomot. A sivatagi körülmények között kilenc évig tartott az ásatás, három évig pedig a restaurálás. (FAZ)

* * *

Elfeledett magyar püspök életéről és tudományos munkásságáról tájékoztatott Faludi Péter történész, orientalista a Valóság októberi számában. Gróf Vay Péter (1863-1948) ősi főnemesi család fia. 1898-ban Esztergomban történt pappá szentelése után a kivándorlók lelki gondozásának szentelte életét.

1903-1914 között a Vatikán megbízásából bejárta, többször is hosszabb időt töltött Kínában, Koreában, Japánban, Indokínában és Ázsia számos más országában, a Közel-Keleten az Egyesült Államokban és Közép-Amerikában. A missziós tevékenység áttekintése és diplomáciai segítése volt főfeladata. Nagy nyelvtudása, és tájékozottsága tette lehetővé, hogy útjairól nemcsak világlapokban, de tudományos értékű könyveiben is beszámoljon. A Távol-Kelet kultúrájának és művészetének szakértőjévé vált. 1917-ben lett címzetes püspök. Az I. világháború alatt katonai kórházakban teljesített lelkipásztori szolgálatot, gyóni házában hadiárvaházat létesített. 1924-ben Assisiben, a kapucinus rendházban telepedett le, és ott élt 1948-ban bekövetkezett haláláig. Érdekes, hogy Koreát gazdasági szempontból is, a keresztény térítés szempontjából is a világ nagy ígéretének tartotta, és jóslata beigazolódott. Az első magyar volt, aki Koreáról részletes képet rajzolt.

* * *

Liliana Cosi, a milánói Scala egykori primabalerinája és most egy nemzetközi balettiskola vezetője azt írja a „Neue Stadt” folyóiratban, hogy „a tánc minden mozdulata egy érzelem kifejezése, a belső valóság továbbadásának eszköze kell legyen. Nem véletlen, hogy a klasszikus tánc tanulásához más tudományokat is kell ismerni, a lélektant, az anatómiát, fizikát és pedagógiát.” Olyan aszketikus összpontosítást igényel, mint a vallásos meditáció. „Vallom, hogy a művészet, mely nem más, mint kommunikáció, kapcsolat és önközlés, önmagában véve szent. Tudatosan vagy öntudatlanul a művész lelkéből, Istennel való titokzatos egyesüléséből ered.”

* * *

A BSE-válság, a kergemarha-kórral kapcsolatban írja Christian Schütze publicista a „Süddeutsche Zeitung”-ban: „A teremtés koronája, az ember, az élelmezési lánc végén, lopakodó prionok fenyegetettségében azt kérdezi: Mit ehet még egyáltalán nyugodt lélekkel az ember? Ez a kérdés a fejlett országok polgárainak félelmét fejezi ki és kétségtelenül komolyan kell vennünk. Emberek milliárdjai azonban ezzel a kérdéssel hajtják le naponta fejüket: Lesz egyáltalán holnap mit ennünk?”

* * *

XXIII. János pápa mondásaiból válogatott Maria Otto és Franz Johna, a német Herder kiadónál most megjelent kis könyvébe. Ilyeneket: „Giovanni, ne tartsd magad olyan fontosnak.” „Arra teremtettünk, hogy örökké szeressünk.” „Az Úr a nagylelkűekkel van.”

* * *

Krzysztof Zanussi lengyel filmrendezővel közölt interjút a Népszava „Szép szó” című rovata. Zanussi legutóbbi filmje „Az élet nemi úton terjedő betegség” misztikus eszmefuttatás egy rákbeteg orvos lassú, fájdalmas haldoklásáról, megtéréséről. Zanussi kifejtette: hívő keresztényként az örökkévalóságba vetett hite kioldja, tágabb, szabadabb dimenziókba helyezi a haláltudatot, „de a félelem ősi érzete a halandó földi létben mindannyiunk sajátja... én inkább attól félek, hogy sokan úgy tekintik a hívőket, mint akik külön kaszthoz tartoznak. A hit nem a kevés kiváltságosok kincse, amit féltve őriznek egy ládikában, lakat alatt. A hit mindenkié, van, aki egy életen át keresi és nem talál rá, más meg egyszerűen közel engedi magához. Sokszor azt tapasztalom, hogy minél nagyobb valakiben a félelem, annál közelebb kerül Istenhez. És vannak olyan önismereti pillanatok, amikor a hit megmenthet, vagy éppen kételyek közé taszíthat. Nagy misztikusok élete, könyvei, mint Szent Bernáté, a középkori misztika kiemelkedő alakjáé, akit megidézek a prológusban, arról tanúskodnak, hogy a hit, akárcsak a szeretet, egy hosszú fejlődési folyamat, amelyben vannak magaslatok és mélységek, kételyek és bizonyosságok. Egyben azonban egyformán következetesek: sem a hit, sem a szeretet nem jelentheti valakinek a birtoklását. Éppen ellenkezőleg: az elengedés csodás képességét edzi. Hiszen minden, amink van, az életünk, a szeretteink, de még a halálunk is, nem a miénk, csak kölcsönbe ajándékba kaptuk Istentől.”

(rosdy)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu