Andrásfalvy Bertalan

Klebelsberg eszméinek időszerűségéről

Ezelőtt mintegy nyolcvan évvel Klebelsberg Kunó felismerte, hogy a vesztett háború, a véres „tanácsköztársaság” és a trianoni végzés után a megcsonkított ország felemelkedésének egyetlen útja van csak: az erkölcsi megtisztulás, a testi és lelki egészség védelme, a köz- és felsőoktatás fejlesztésével az általános műveltség és tudományos kutatás színvonalának felemelése. Nagyra törő terveit a miniszterelnök és kormánya, az egész ország felelősséget érző értelmisége támogatásával nagyrészt meg is tudta valósítani. Soha magyar kormány nem fordított nemzeti jövedelméből nagyobb részt oktatásra és a tudományos kutatásra, mint Klebelsberg idejében; sem előtte, sem utána. A történelem őt igazolta, az egész világ elismeréssel beszélt a magyar közoktatásról. Klebelsberg eszméi időtállóak, törekvéseit érdemes mai állapotunkkal szembesítve feltenni a kérdést, hogy vajon beigazolódott elképzelései, tervei szerint próbáljuk rendbetenni ma hazánk súlyos, művelődési kérdéseit?

Melocco Miklós szobra Szegeden

Az iskolai oktatásnak, nevelésnek az a feladata — így Klebelsberg — „hogy a tanulót vallásos, erkölcsös és nemzeti szellemben magasabb általános műveltséghez juttassa”. A vallásoktatás nyit kilátást a természetfeletti felé, köti össze az emberszeretet a legfőbb Jó tiszteletével. A vallásoktatásnak nem a hittételeket kell számonkérnie a tanulótól, vagy személyes hitét, hanem rá kell világítania a hitnek egyént és társadalmat formáló erejének történetére, működésére. Nem a mostanában sokat emlegetett „keresztény kurzus” szolgálatára gondolt! Minden egyházat meghívott erre, a korábbi gyakorlatnak megfelelően, de most már törvénybe iktatva azt, hogy a vallásoktatás — közügy.

A gyermekek vallásos nevelése ma magánügy. A szülők döntik el, hogy megnyitják vagy bezárják gyermekeik előtt a természetfeletti távlatot, az emberiség örök igazság-keresésének és legszebb alkotásainak tárgyát és ihletőjét. Több mint száz év „felvilágosult” gúnyolódása és negyven év üldözése és elnémítása után: vak vezet világtalant. Másrészt a vallásoktatás az egyes felekezetek vezetőinek van kiszolgáltatva.

Eredmény: egyre kevesebb gyermek részesül hittanoktatásban. A hazafias nevelésen pedig nem kell mást értenünk csak azt, hogy a gyermeket és ifjút megerősítik a nyelvét és kultúráját meghatározó nagyobb közösség, a nemzet és ország értékeivel és annak megtartó közösségének lelkes hívévé teszik. Közösségi embert nevelnek, aki áldozatot tud hozni másokért.

Az egyetemeket és kutatóintézeteket alapító Klebelsberg jelentette ki, hogy a természettudományok és a technikai ismeretek „csak az ész rideg szavával kapacitálnak, a művészet a szépség hatalmával az ember ősi ösztöneihez szól és eleven erővel hat, az alkotás bámulatára szoktatja a tömeget, és alkotásra ihleti a kiválasztottakat.” — Sajnos, ma sokan úgy gondolják, hogy csak „hasznos” ismereteket kell oktatni az iskolában: matematika, fizika, biológia, számítástechnika, idegen nyelvek. Szülők és nevelők nem tartják fontosnak a lélek és test egészségének védelmét, a szépre való rácsodálkozást, a jellemnevelést, eltűrik az ének, a testnevelés, a rajz és művészeti oktatás óraszámának csökkentését, eltörlését, helyettesítését. Hol kapja meg hát a szépség ihletettségét, mely egyben érzelmileg is köt egy nemzet kultúrájához?

A család után az óvoda, az iskola alakítja a jövő nemzedék lelkét és gondolkodását. Klebelsberg több mint ötezer tantermet, sok száz kis tanyasi iskolát építtetett. Nem azt mérte, hogy hányan járnak egy osztályba, hanem arra törekedett, hogy a tanítás, a nevelés helye a szülőföld maradjon. Öt kilométernél többet egy gyermek se gyalogoljon, utazzon az iskoláig. „Ragaszkodom az utolsó kis dunántúli falu óvodájához is!” Az iskolájától megfosztott település, táj életképtelen. Hogy a tanító se tekintse átmenetnek tanyasi, vagy falusi állomáshelyét, a miniszter nemcsak osztálytermeket, hanem tanítói lakásokat is építtetett. Mi ezzel szemben eltűrjük, hogy sorra bezárják az iskolákat, összevonják őket városon, falun egyaránt. A nevelők, ahol még van falun iskola, egy nagyobb településről járnak ki, ingáznak. A tanítói hivatás méltánytalan lebecsülésből következik, hogy erre a pályára ma már csaknem kizárólag nők vállalkoznak. Erre a veszélyre is felhívta a figyelmet akkor a miniszter.

„A közvélemény ellenében nem vihető végbe semmilyen okos közoktatási reform, erre is tanít az iskolatörténet” — figyelmeztet éppen Klebelsberg méltatása kapcsán a neves iskolatörténész, Mészáros István. Felelősek vagyunk azért, hogy a közvélemény megismerje a támogatandó eszméket, elsősorban Klebelsberg Kunó elgondolásait. Szerencsések vagyunk, mert az utóbbi években több jeles tanulmány foglalkozik e miniszter máig időszerű eszméivel és életével. Ezúton is ajánlom Zombori István szerkesztette tanulmánykötetet, „Gróf Klebelsberg Kunó emlékezete” (1995) címmel, és Hencz Péter: „Gróf Klebelsberg Kunó, a harmadik évezred minisztere” című művét, mely röviden, lényegretörően mutatja be e méltatlanul elfeledtetett nagy államférfi pályáját és művét. Vajon ki vállalja föl e mű befejezését?

(a szerző néprajztudós egyetemi tanár)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu