Uj Ember

2001. február 11.
LVII. évf. 6. (2742.)

A Lourdes-i jelenés évfordulója:
február 11.

Főoldal
Lelkiség
Boldogok, akik sírnak
Lourdes Rózsája
Élet és Liturgia - Rendelkezések gyűjteménye
Életige 2001. február
A hét liturgiája (C-év)
Katolikus szemmel
Jelenpor
Klebelsberg eszméinek időszerűségéről
A katolikus iskola ezeréves története Magyarországon
A könnyű dolgok súlya
Élő egyház
Össztűz alatt az erdélyi Caritas
Élet, szépség, szeretet
Esztergom katolikus általános iskolájának példája
Kétszer lettek földönfutóvá...
Görög katolikusok Edelényben
Az ökumené nem kompromisszumkeresés
Az imahét lezárása Rómában
Fórum
Tallózó
Elkápráztat és megzavar
Kihívás és lehetőség a fiatalok számára
Pályázatokról, képzésekről beszélgettünk a Katolikus Ifjúsági Mozgalom elnökével
Az Olvasó írja
Fórum
A szenvedő ember méltósága
Pápai üzenet a betegek világnapjára
Lelki ismeret - A fájdalom kegyelme
Váci Egyházmegye
Üzenetük van a világ számára...
Fogyatékos fiatalok Szent Erzsébet Otthona Ipolytölgyesen
Ifjúság
"Írok nektek, fiatalok"
A könnyek - egy bizánci lelkivezető tanítása
Amit ifjú eleink tanultak
India végzete
Rejtvény
Kultúra
Tekintélytisztelet és zsarnokság
"Sírt és szeretett..."
Száz évvel ezelőtt hunyt el Giuseppe Verdi
A pillangó színei
A megújult Petőfi Irodalmi Múzeum
Tekintélytisztelet és zsarnokság
Támogatóink
Támogatóink
Mozaik

Eltemették a Nemzet Színészét
Erdei lakások készítői
Sajtó-díj
Pápai érdekességek
Rejtvény

 

Jelenpor

A művészek hajdan kézművesek voltak, s ugyanakkor szellemi emberek. Ki a szellemi ember? Aki tudja, hogy Isten közelebb van őhozzá, mint ő saját magához, és eszerint rendezi be életét. A szellemi ember művészetének lényege, mondhatjuk kánonja, ennek a közelségnek a fölmutatása. Amíg ez a tudás eleven és általános volt a mesterek között, és ugyanerre vágyott a nagyszabású életben gondolkodó közönség is, addig a kánon sem változott — századokon, évezredeken keresztül. Elhalványulása után keletkeztek a stílusok meg az izmusok, valamikor a reneszánsz tájékán. A benső helyett a külső került előtérbe, a mit helyett a hogyan kérdése vált fontossá; miként kell festeni, hogy a mű korszerű legyen? Perspektíva? Anatómia? Színdinamika? Ami szellemi volt, s meditációval, imával, szemlélődéssel kellett fölkészülni rá, annak helyébe a technika lépett. Szerkesztés, kompozíció, ötlet, piacképesség. A kánon pedig mind gyorsabban és gyorsabban változik, együtt a világban zajló általános technológiai gyorsulással, termékszerkezet-váltással, a piaci igények fürge módosulásaival. A közönség fogyasztóvá válásával.

* * *

Meghalt egy popsztár. Fantasztikusan muzikális és rendkívüli hangterjedelemmel megáldott ember volt, aki példaszerűen igazolta, hogy a tehetség szükséges, de menynyire nem elegendő feltétele a művészetnek. A teremtéshez olyasmi kell, ami nem fizikai, nem biológiai, még csak nem is pszichológiai. A szellemi többlet hiányában a néhai énekes olyan számokat állított elő, melyeknek minőségét a cukrozott kácsazsír kifejezéssel illette egy kritikus. A piac kedvelte, az egyik kereskedelmi tévécloaca hatalmas üzleti lehetőséget látott abban, hogy a temetést elhantolási show-vá formálja. Valami olyasmivé, amit Diana hercegnő gyászszertartásából sikerült a médiaiparnak kihoznia. A százezrek azonban elmaradtak. Így is népes rajongó sereg gyászolta a Királyt a csepeli temetőben.

* * *

Király? Igen, király volt. Ugyan enkezével koronázta meg saját magát, de uralmát sokak elismerték. Azok, aki hódolatukkal, rajongásukkal, sőt, talán imádatukkal alattvalóinak nyilvánították magukat.

Így megy ez a világelfogyasztói társadalomban. A demokrácia malaclopója alatt malac mellett és helyett leginkább országokat, népeket és lelkeket lopnak. Mindenféle, olykor sokmilliós királyságok alakulnak a massmedia felügyelete alatt. A leváltott nép verődik ezekben az országokban össze, olyan emberek, akik alávetettségüktől a csúcson érzik magukat. A királyok közben jönnek-mennek, anélkül, hogy megkísérelnék a valódi uralkodást, tehát alattvalóik fölemelését. Ezért a nép marad. A leváltottságban és a megszállottságban. Abban a hitben, hogyha bekapcsolódik a globális csápolásba, akkor haladni fog a korral, a világfejlődés részese lesz, noha maga is tudja, hogy a szórakozást, amiben részt vesz, kikapcsolódásnak hívják. Azért, mert az. Persze túl meredek volna fölfogni, hogy a kikapcsolódás a kikapcsolódó kikapcsolását jelenti tulajdon életéből. Honnan máshonnan? A Király pedig a kikapcsolók, a megszállók ügynöke.

* * *

Hogy kinek áll érdekében ilyen szellemi királyságokat alapítani és fönntartani?

No, ez a jó kérdés.

Czakó Gábor

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu