|
India végzete „Semmit sem küldhettek hiába, mert ami csak Indiából származik, arra óriási a kereslet” — írták Londonból Indiába 1699-ben, ami azt bizonyítja, hogy nagyon fontosak voltak Anglia számára az ázsiai áruk és a mai napig érezhető gazdagságát ezek alapozták meg. Négyszáz éve, 1600. december 31-én kapott királyi szabadalomlevelet a hírhedt Angol Kelet-indiai Társaság, amely India kizsákmányolásában és gyarmatosításában fontos szerepet játszott. Mit jelentett ez a kereszténység számára? A keleti fűszerek behozatala kezdetben a portugálok és a spanyolok kezében volt, de tengeri uralmuk megtörése lehetővé tette ennek megszüntetését. I. Erzsébet angol királynő ekkor adott engedélyt a Kelet-Indiákkal Kereskedelmet Folytató Londoni Kereskedők Kormányzója és Társasága számára, vagyis egy gazdag vállalkozókból álló csoportra bízta egy hatalmas terület felderítését és kiaknázását. A részvénytársaság tagjai kezdetben saját pénzükön indítottak vitorlás hajókat. Fokozatosan sikerült a portugál, holland és francia versenytársakat visszaszorítaniuk és elfoglalták egész Bengáliát. Főleg pamutot, selymet, indigót, salétromot, fűszereket, majd teát szállítottak az anyaországba. A kapzsi és gátlástalan kereskedők fenyegetésekkel, zsarolásokkal és nyílt fegyveres erőszakkal megszerezték az egész India feletti uralmat. Saját hivatalnokszervezetet, hadsereget építettek ki, tönkretették az indiai mezőgazdaságot, kézműipart, a több ezer éves hagyományos életformát. Dél-indiai településeikről először a portugálok támogatták a római katolikus missziók tevékenységét. A jezsuiták sok hindut megtérítettek, főleg az alsóbb rétegekből, de a felsőbb rétegek nagy része közömbös maradt. Aztán a protestáns dánok és hollandok próbálták megismertetni az evangéliumot még kevesebb sikerrel. Az Angol-Kelet-indiai Társaság az alattvalók ellenállásának elkerülése céljából minden keresztény missziós tevékenységet betiltott a birtokain. A bennszülött uralkodókkal egyetértésben a hindu templomokat támogatta és katonáinak megtiltotta a megkeresztelkedést. Amikor az angol kormány megszüntette a társaság egyeduralmát, vallási kérdésekben lényegében közömbös lett a magatartásuk. A protestáns tanítások terjedni kezdtek, a katolikus vallás azonban a legutóbbi időkig súlyos hátrányban volt. Egy rivális társaság bekebelezése után egy igazgatótanács és szakbizottságok irányították a kereskedelmet, de a kormány a XVIII. században megelégelte a társaság alkalmazottainak brutális tevékenységét. Előbb parlamenti bizottság ellenőrizte, majd fokozatosan elveszítette gazdasági, politikai előjogait. Amikor a bennszülött katonák is fellázadtak mohósága ellen, 1858-ban feloszlatták és államosították. G. Bartók Béla
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|