Uj Ember

2001. február 11.
LVII. évf. 6. (2742.)

A Lourdes-i jelenés évfordulója:
február 11.

Főoldal
Lelkiség
Boldogok, akik sírnak
Lourdes Rózsája
Élet és Liturgia - Rendelkezések gyűjteménye
Életige 2001. február
A hét liturgiája (C-év)
Katolikus szemmel
Jelenpor
Klebelsberg eszméinek időszerűségéről
A katolikus iskola ezeréves története Magyarországon
A könnyű dolgok súlya
Élő egyház
Össztűz alatt az erdélyi Caritas
Élet, szépség, szeretet
Esztergom katolikus általános iskolájának példája
Kétszer lettek földönfutóvá...
Görög katolikusok Edelényben
Az ökumené nem kompromisszumkeresés
Az imahét lezárása Rómában
Fórum
Tallózó
Elkápráztat és megzavar
Kihívás és lehetőség a fiatalok számára
Pályázatokról, képzésekről beszélgettünk a Katolikus Ifjúsági Mozgalom elnökével
Az Olvasó írja
Fórum
A szenvedő ember méltósága
Pápai üzenet a betegek világnapjára
Lelki ismeret - A fájdalom kegyelme
Váci Egyházmegye
Üzenetük van a világ számára...
Fogyatékos fiatalok Szent Erzsébet Otthona Ipolytölgyesen
Ifjúság
"Írok nektek, fiatalok"
A könnyek - egy bizánci lelkivezető tanítása
Amit ifjú eleink tanultak
India végzete
Rejtvény
Kultúra
Tekintélytisztelet és zsarnokság
"Sírt és szeretett..."
Száz évvel ezelőtt hunyt el Giuseppe Verdi
A pillangó színei
A megújult Petőfi Irodalmi Múzeum
Tekintélytisztelet és zsarnokság
Támogatóink
Támogatóink
Mozaik

Eltemették a Nemzet Színészét
Erdei lakások készítői
Sajtó-díj
Pápai érdekességek
Rejtvény

 

Amit ifjú eleink tanultak

Honnét vette eredetét a Farsang?

Páter Fábri Mátyás azt írja, hogy a farsang eredetét vette az Egyiptusbeliektől, ezektől Orfeus által vitte a Görögökhöz, innét származott a Rómaiakhoz, és azután Olaszországból a havasokon általköltözött Németországba, úgyhogy már csaknem az egész világon elterjedett.

Miképpen tartották régen a Farsangot?

A Rómaiaknál éjjel tartották, a meztelen férfiak és aszszonyok, egyedül csak a fejük és ágyékuk lévén környülvéve szőlőlevelekkel s fürtökkel; akik minden rendtartás nélkül egybegyülekezvén táncoltak, s ugrándoztak és fejeiket s kezeiket külömb-külömbféle-képpen mozgatván, dísztelen verseket énekeltek a Bakhus hamis Istennek; meg sem szűntek mindaddig, míg egészen elfáradván s tántorogván, egymásra nem borultak, vagy mint esztelenek és bolondok a földre nem hullottak.

Miképpen vették fel a Keresztények ezt a vétkes szokást?

Annak alkalmatossága az volt, minthogy a Keresztények a következő negyven napokon szorosan szoktak böjtölni, megengedtetett nékik, hogy a böjtöt megelőző három napokon vígan legyenek. Idővel ez a szabadság növekedett, úgy, hogy majd’ minden renden lévők azokon a napokon szabadosan vendégeskednének, tombolnának és illetlenül cselekedni illetlennek nem tartanák. Eleget kívánták ugyan a régi Conciliumok és istenfélő Tanítók ezt régi megrögzött vétkes szokást eltörölni, de mindeddig véghez nem vihették.

Mit felelt a Török követ, a Keresztények farsangolását csudálkozva látván?

Midőn országába visszatérvén kérdeztetnék, micsoda emlékezetre méltó dolgot látott volna Bécsben a Keresztényeknél ? azt felelé : semmi nékem csudálatosbnak nem láttatott, mint az, hogy bizonyos időben harmadnapig csaknem mindnyájan megbolondulnak, és negyednapra kelvén (úgymint hamvazó Szerdára) egy kevés hamuval meghintik a fejüket és mindnyájan eszükre térnek. Végtére azt javallotta Császárjának, hogy ha valaha a Keresztények ellen hadat akarna indítani, cselekedje azt farsangban, mert akkor harmadnapig a Keresztények meg szoktak bolondulni.

(P. Somogyi Elek 1792-ben megjelent „Idvességes múlatság c. művének alapján a szövegeket kiválogatta és gondozta Grozdits K. H.)

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu