Színházi szabályzat és erkölcsiség

A hazai színházak működését pontosan rögzített szabályzat irányítja. Az első, sokáig elveszettnek hitt színházi szabályzati rendelet Magyarországon 1840-ből való, és aláírója a múlt század ismert közéleti férfiúja, a magyar szabadságharc és Kossuth elszánt híve, Nyáry Pál volt.

A rendelet huszonöt pontban foglalta össze a színházban megvalósítandó követelményeket. Az első pont – érdekes módon – az akkori „sztárok” önkényeskedéseinek, szeszélyeinek kívánt gátat szabni, ezért szigorúan meghagyta, hogy a kiosztott szerepeket maradéktalanul el kell fogadni és azokat mindenkinek kötelező teljesíteni, eljátszani.

Több pont részletesen kitér a színpadi fegyelem kérdésére, de jelentős hangsúlyt kap az emberi tónus és főképp az erkölcsiség, amelyet szigorúan meg kell követelnie a mindenkori vezetőségnek. A „tettbeli garázdaság és káromlás” súlyos vétség, amelyekért kemény büntetés járt.

Ezt a főbenjáró tételt jó volna megszívlelnie a jelenkor hazai színházi világának is. Tudomásunk van róla, hogy a Madách Kamara Színház Az élelem bére című műsorának több előadásán Hofi Géza olyan elképesztően trágár mondatsorozattal „lepi meg” közönségét a – 14 éven felülieket —, amelyet korábban egy negyedosztályú, kéteshírű csapszékben is rossz néven vettek volna. Döbbenetes, hogy az egykor rendkívül népszerű és sikeres humorista minden elképzelhetőt felülmúló, obszcén kifejezések özönével s arcpirító disznólkodással traktálja nézőit – többen mélységes undorral léptek ki a színházból előadás után —, de érthetetlen az intézmény igazgatóságának hozzájáruló engedélye is. A szabad lehetőségek és a demokrácia „szellemében” ennyire hagyták és hagyják lezülleni és elsilányítani a magyar színházi kultúrát?

szeghalmi

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu