Uj Ember

2000. november 5.
LVI. évf. 45. (2728.)

Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.

Főoldal
Lelkiség
Életre szóló küzdelem – önmagammal
A mártoni örökségből
Életige - 2000. november
A hét liturgiája
Katolikus szemmel
Elhull a virág, eliramlik az élet
Jegyzetlap
Németh László – a kártékony?
(ezerötszáz gyors) Fennhéja
Ionesco sírfelirata
Élő egyház
Szól a rádió...
„A holnap őrei…”
Kárpát-medencei HÁLÓ-találkozó Pannonhalmán e
Jubileum a jubileumban
15 éves Magyarországon a „házas hétvége”
Csodák közt élünk…
„Földalatti” és „hazafias” katolikusok
Kína megosztott egyháza
Élő egyház
Egyházzenészek az evangélikus egyházban
A „szegények orvosára” emlékeztek…
130 éve született Batthyány-Strattmann László
Egy kiállítás üzenete
Az Olvasó írja
Verseny: a nemzeti történelem ismeretéből
A Rákóczi Szövetség őszi rendezvénye
Bukfencnyi hely – vagy annyi sem?
Lankó József lelkipásztor a „cigánykérdésről”
Fórum
Farkasvölgytől a Kútvölgyi Boldogasszonyig
Millenniumi Hegyvidéki Zarándoklat Budán
Tele tervekkel, tettekre elszántan
A egyházmegyei „jubileumi kurzusról”
Szent Pál apostol tiszteletére szentelve
Új templom Rákoskeresztúron
Fórum
„…hogy letaszítsák őt”
Töprengés
Icipici csoda
Fiatal tollforgatók írásaiból
Rejtvény
Fórum
Tíz mondat Mikes Kelemenről
Az idő homokszemei
Színházi szabályzat és erkölcsiség
Színházi szabályzat és erkölcsiség
Versek
Ifjúság
A magyar egyház évezrede
Mozaik

Amerika névnapja? - Szent Imre az Újvilágban
Szállnak a darvak
Amiről nem szoktunk beszélni - Hogyan gondoskodjunk a mindannyiunkat megillető végtisztességről?
.

 

Németh László – a kártékony?

Századunk irodalmának reális értékelését teljes egészében megzavarta, elsilányította a diktatúra négy és fél évtizede. Ne legyünk derűlátók: a tíz éve látszólag „felszabadult” hazai szellemi élet még mindig nem kapta meg azt a helyreigazító értékelést, amely valós személyektől, igazul és nem a moszkovita súgólyukból árad felénk.

Eleven példái ennek azok az egyes írói életműveket érintő fanyalgó megnyilatkozások, melyek folyamatosan lekezelően bánnak a magyar szellemiségű irodalom zászlóvivőivel.

Illyés Gyulát több cikkben mintegy „vállon veregetik”; Tamási Áront mélyen elhallgatják, Németh Lászlóról pedig azt állítják – amit a Népszabadság október 13-i számának cikke nem átall közölni –, hogy „a hazai szellemtörténetnek elképesztően zseniális és mélységesen kártékony alakja.”

A Sükösd Mihály írót búcsúztató nekrológban olvastuk ezt a mondatot a Népszabadságban.

A „legkedveltebb” hazai napilap cikkírója (Perecz László) bélyegzi meg így azt a magyar írót, aki a szélsőséges nácizmus és kommunizmus helyett kezdettől fogva a nemzet fölemelését, a magyar út követését s annak szolgálatát tartotta szeme előtt, és ennek szellemében alkotott.

Németh Lászlónak lehettek hibás megfogalmazásai, tévedhetett is – errare humanum est —, de kimagaslóan pozitív szerepét és ragyogó, európai szintű tehetségét s életművét „kártékony” jelzővel illetni: hamisítás és arrogancia. A kártékony jelző jobban illene Sztálin, Rákosi Mátyás vagy Gerő Ernő jellemzésére, mint az egyik legműveltebb hazai íróra vonatkoztatni.

Érdekes módon: a mi keresztény-nemzeti értékelésünk még a kommunisták zsoldjában működött írókat, a Révai József és Aczél György zakójába kapaszkodó ügyeskedőket sem sértegeti oly módon, ahogyan ezt a Népszabadság cikkírója műveli.

Talán ez választ el bennünket alapvetően.

Szeghalmi Elemér

 

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu