(ezerötszáz gyors)

Fennhéja

Általában a szerénységemre vagyok a legbüszkébb, de most dicsekedni, mi több, fennhéjázni fogok. Nézem Vágó István műsorát – „Legyen ön is milliomos” –, hátha sikerül ellesnem pár trükköt. Ha például szert tehetnék egymillió forintra, akkor kifizethetném a munkaeszközként is használt szerény Suzukimra fölvett hitelből hátralévő tartozásaim kétharmadát, megszabadulnék a havi nettó fizetésem egyhatodát fölemésztő törlesztés terhétől. Eldorádóban érezném magam, nem kellene hosszan magyaráznom a három gyerek közül kettőnek, hogy nekik csak decemberben, illetve januárban jut majd új cipő. Egyszerűen vennék.

És most itt ez a játék. Ha hiszik, ha nem: az eddig látott műsorokban 3-400 ezer forintig eljutottam – volna. Családom szekál is: jelentkezzem: a telefon mellett gubbasztó segédcsapatot megszervezzük a baráti körből.

Vacillálok. Ülnék egy széken, amelyben nem éri a lábam a földet – már fizikai helyzetemben is bizonytalan volnék. Szemembe világít a reflektor és nyilván jól kidolgozott számítógépes program adja az újabb kérdéseket, és azt is érzékeli, hogy inkább vagyok otthon az irodalomban, mint a természettudományban. S azt is érzékeli, mikortól kezd a pénzen járni az eszem, ahelyett, hogy a válaszra koncentrálnék.

Eddig nem neveztem be a vetélkedőre. Itthon, papucsban, földig érő lábbal, a „leégés” és az eddig megnyert pénz elvesztésének kockázata nélkül, apai „sokat tudásomat” fitogtatom: lám, megint 300 ezret nyertem volna. De ma már szinte semmit sem ér az a tudás, amely nem váltható pénzre. Fizetésemből visszakövetkeztetve nem lehetek nagyon okos… Ha a vetélkedőn nem tudok helytállni, akkor ezt magam is igazolom. Ha tudnék és nem teszem, a család szájától vonom meg a pénzt otthon fennhéjázva. Ezzel is csak azt bizonyítom…

Kipke Tamás

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu