Töprengés

Azt mondják, önző vagyok. Ez nem igaz! Sok alkalommal önzetlenül cselekszem. De aztán elgondolkoztam: az önzetlenség csak időnkénti nekibuzdulás? – Vagy inkább életmód?

Úgy hallottam, hogy a szerelem ősmintája a szentháromságos egy Istenben van. Isten csodálatos „szerelemmel” szeret engem. Mikorra fog Isten iránti lanyha vonzalmam sodró erejű viszontszerelemmé válni?

Utálom, ha beavatkoznak az életembe. És ezt meg is merem mondani mindenkinek! – De, hogy állok ebből a szempontból isteni barátommal, Jézussal? Az ő beavatkozására is allergiás vagyok?

Vannak tökéletes modorú emberek, és – én naiv – azt hittem róluk, hogy tökéletes emberek! A világ csak egy nagy színház lenne?

Mi történt velem? A rossz hatások egyszerű mechanizmussal érvényesülnek bennem. Nincs ellenálló képességem? „Erkölcsi AIDS”- ben szenvedek?

A fiú-leány kapcsolatot először csak úgy fogtam föl, hogy ez egy élvezetes valami. Így is éltem vele! – Csak később döbbentem rá, hogy ezzel Isten alkotásra hív: ki kell hoznom magamból és partneremből a jobbat, igazabbat, nemesebbet, hogy jól készüljünk föl a nagy életútra! – Lehet, hogy tévedésemmel máris elrontottam sok mindent?

Számtalan, jellemében torz ember jár a világban. Ettől rengeteg baj származik. A be nem fejezett, félkész felnőtt a boldogtalan ember?

Erdővégi