Uj Ember

2000. november 5.
LVI. évf. 45. (2728.)

Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.

Főoldal
Lelkiség
Életre szóló küzdelem – önmagammal
A mártoni örökségből
Életige - 2000. november
A hét liturgiája
Katolikus szemmel
Elhull a virág, eliramlik az élet
Jegyzetlap
Németh László – a kártékony?
(ezerötszáz gyors) Fennhéja
Ionesco sírfelirata
Élő egyház
Szól a rádió...
„A holnap őrei…”
Kárpát-medencei HÁLÓ-találkozó Pannonhalmán e
Jubileum a jubileumban
15 éves Magyarországon a „házas hétvége”
Csodák közt élünk…
„Földalatti” és „hazafias” katolikusok
Kína megosztott egyháza
Élő egyház
Egyházzenészek az evangélikus egyházban
A „szegények orvosára” emlékeztek…
130 éve született Batthyány-Strattmann László
Egy kiállítás üzenete
Az Olvasó írja
Verseny: a nemzeti történelem ismeretéből
A Rákóczi Szövetség őszi rendezvénye
Bukfencnyi hely – vagy annyi sem?
Lankó József lelkipásztor a „cigánykérdésről”
Fórum
Farkasvölgytől a Kútvölgyi Boldogasszonyig
Millenniumi Hegyvidéki Zarándoklat Budán
Tele tervekkel, tettekre elszántan
A egyházmegyei „jubileumi kurzusról”
Szent Pál apostol tiszteletére szentelve
Új templom Rákoskeresztúron
Fórum
„…hogy letaszítsák őt”
Töprengés
Icipici csoda
Fiatal tollforgatók írásaiból
Rejtvény
Fórum
Tíz mondat Mikes Kelemenről
Az idő homokszemei
Színházi szabályzat és erkölcsiség
Színházi szabályzat és erkölcsiség
Versek
Ifjúság
A magyar egyház évezrede
Mozaik

Amerika névnapja? - Szent Imre az Újvilágban
Szállnak a darvak
Amiről nem szoktunk beszélni - Hogyan gondoskodjunk a mindannyiunkat megillető végtisztességről?
.

 

JEGYZETEK A LITURGIÁRÓL

Egyházzenészek az evangélikus egyházban

Példamutató az a gondosság, mellyel az evangélikusok kezelik az egyházzene ügyét.

Elsősorban jól megszervezett, átgondolt egyházzenei alapképzést nyújtanak. Ennek tanári karát figyelmes válogatással állandóan építgetik legképzettebb embereik bevonásával. A növendékek együttlakásával is intenzívebbé tett kántorképző nemcsak nyári tanfolyam, hanem különféle formákban az egész év folyamán tanító, összetartó, közösségképző erőként működik.

Másodsorban, figyelemmel kísérik és egyengetik azok útját, akik az alapképzésen túl akarnak lépni. Legjobbjaik végül megjelennek a Zeneakadémia egyházzene vagy/és orgona tanszakán, s annak legérdeklődőbb és legszorgosabb hallgatóiként szerzik meg a felsőfokú képesítést.

Harmadsorban, a végzett egyházzenészeket emberileg is, szakmailag is megbecsülik az egyházon belül. A legképzettebbek lépnek be az egyház életminőségére hatást gyakorló státusokba; a klérussal való szoros szakmai, sőt baráti kapcsolatban tevékenykednek; tudásukat minden zenei és liturgikus kérdésben igénybe veszik és tisztelik. Most például, amikor az új Agenda szerkesztése folyik, az amúgy is jól válogatott bizottságban nagy számmal és jó erőkkel vesznek részt a képzett zenészek, s a lelkipásztor-tagokkal egységben, velük egyenrangúként, szinte napi munkakapcsolatban dolgoznak egy olyan liturgikus rendtartáson, melyben a zene nemcsak valami másodrangú kellék, hanem (ahogy a mi vatikáni zsinatunk kifejezte) annak szerves része. És nem egyszer éppen a zene segíti a munkálatokat a liturgikus szempontból is helyénvaló szemlélethez, gyakorlati megoldásokhoz! Ha jól látom, a zenészek e megbecsüléshez méltó felelősséggel és tudással dolgoznak együtt a lelkipásztori oldallal. Azt hiszem, e munkamód mindkét félnek hasznára van: a zenészek nevelődnek az együttműködés során, s nemcsak segítik a jó eredményt, de munkahelyükön keresztül rögtön vissza is tudják vinni azt az oktatásba, művészi munkába, közvetlenül vagy közvetve a templomi gyakorlatba.

Dobszay László

 

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu