Életige - 2000. november

Ha létezik a Szentírásban olyan ige, mely bármelyik másiknál jobban kifejezésre juttatja Istennek Jézus Krisztusban tett kinyilatkoztatását, akkor az az irgalmasság.

A Sínai-hegyen tett isteni megnyilatkozásban az Úr felfedte Mózes előtt: „Jahve irgalmas és könyörülő Isten, hosszantűrő, gazdag kegyelemben és hűségben. Kegyelmét megtartja ezrek számára.” (Kiv 34,6-7)

A nagy nap, vagyis a Messiás születésének közeledtével pedig, Mária hírül adja Erzsébetnek, hogy a Mindenható megemlékezett irgalmáról (Lk 1,54), s az, aki őbenne megfogant, mindennek bizonyítéka. Jézusban, aki Isten és Mária fia, találkozik Isten atyai és anyai szeretete, melyet oly találóan kifejez az irgalmasság zsidó hagyomány szerinti megfogalmazása. E szerint az irgalmasság Isten önmaga iránti hűségét kinyilatkoztató, mélységes jóságra utaló magatartás, valamint a lényéből fakadó, mindenki iránt megélt anyaság.

De vajon mi az, ami az irgalmasságot ilyen trónra emeli, hogy az még az igazságosságot is megelőzi?(Jak 2,13) S Jézus miért hangsúlyozza ezt az erényt olyannyira, hogy személyes üdvösségünk feltételeként említi?

Ahogy II. János Pál is kiválóan elmagyarázza, az irgalmasság „a szeretet elengedhetetlen dimenziója, olyan, mintha annak második neve lenne” (Dies in misericordia, n. 7.). Számára a nyolc boldogság szavai szintézisét adják az egész jó hírnek, mely az Isten megváltó szeretetéről szóló kinyilatkoztatás, mindenki számára szóló meghívás, hogy „legyünk irgalmasok, mint az Atya” (Vö.: Lk 6,36), s mint az, aki az Atya leghűségesebb hasonmása: Jézus.

A „Miatyánkban” a nyolc boldogság – akkor is, ha más szavakkal, de – visszatér: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”. Ez a törvény meg van írva az égben, hogy vétkeink akkor nyernek bocsánatot, ha meg tudtunk bocsátani testvéreinknek.

Az irgalmasság és a megbocsátás gondolata átjárja az egész Evangéliumot. Alapjában véve Jézus célja nem más, mint az, amit kinyilatkoztatott nekünk főpapi imájában, a szenvedése előtti éjszakán: minden ember egysége egy nagy családban, melynek példaképe a Szentháromság. Jézus egész tanításában arra törekszik, hogy minden szeretetével átadja nekünk azt az eszközt, melylyel megvalósítható ez a magasztos közösség közöttünk és Istennel. Az irgalmasság ugyanis a szeretet csúcsa, mely beteljesíti azt, és tökéletessé teszi.

Próbáljuk meg tehát minden kapcsolatunkban ezt a mások iránti szeretetet az irgalmasságban megélni.

Az irgalmasság olyan szeretet, mely be tud fogadni minden felebarátot, különösen is a legszegényebbet, azt, aki erre leginkább rászorul. Olyan szeretet ez, mely nem méricskél, bőséges, egyetemes és kézzelfogható. Ez a szeretet a kölcsönösségre törekszik, mely az irgalmasság végső célja. Irgalmasság nélkül csak az igazságosság létezne, mely megteremti ugyan az egyenlőséget, de nem a testvériséget.

Manapság gyakran esik szó arról, hogy nem jár kegyelem annak, aki valamilyen súlyos bűntettet hajtott végre. Inkább van szó bosszúról, mint igazságosságról.

Mi azonban, miután megtettünk mindent azért, hogy helyrehozzuk az okozott kárt, át kell, hogy adjuk a szót a megbocsátásnak, mely egyedül képes arra, hogy a rossz okozta sebeket egyéni és társadalmi szinten begyógyítsa. „Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak.” (Lk 6,37)

Így hát bármilyen sérelem ér bennünket, bárminemű igazságtalanság, bocsássunk meg, s nekünk is meg fognak bocsátani. Legyünk mi az elsők, akik elkezdik élni az irgalmasságot, és az együttérzést.

Akkor is, ha nehéznek és merésznek tűnik, kérdezzük meg minden felebarátunk előtt: vajon az édesanyja hogyan viselkedne vele? Olyan gondolat ez, mely segít majd, hogy Isten szíve szerint értsünk meg másokat, és Isten szíve szerint tudjunk élni.

Chiara Lubich

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu