Verseny: a nemzeti történelem ismeretéből

Az 1989-ben – elsősorban a felvidéki és kárpátaljai magyarság szolgálatára – alapított, és jelenleg mintegy tízezer taggal működő Rákóczi Szövetség az idén ötödik alkalommal szervezte meg – „Glória Victis” (“Dicsőség a legyőzöttnek”) néven – őszi rendezvénysorozatát október 21-23. között Budapesten. Az 1956-os forradalomra mint a magyar ifjúság kiemelkedő ünnepére emlékező programok egyike volt október 22-23-án a Kárpát-medencei méretű történelmi vetélkedő – immáron szintén az ötödik.

A verseny kérdéseit, feladatait a magyar államiság ezeréves fennállására is emlékezve állította össze a szövetség oktatási és ifjúságszervezési csoportja: a téma a magyar történelem Géza fejedelemtől Szent László haláláig tartó korszaka volt. Az 1100 háromfős csapatból tavasszal feladatlapok sikeres kitöltésével és esszék írásával kerülhetett tovább 111 csapat az október 22-i középdöntőbe. Az újabb írásbeli megmérettetés után tíz csapat jutott a döntőbe: öt magyarországi (köztük egy református és két katolikus és öt határon túli (két felvidéki, egy-egy erdélyi, kárpátaljai és délvidéki) magyar iskola képviseletében.

Egymás után sorjáztak a nem éppen könnyű, de annál izgalmasabb feladatok a műegyetem dísztermében. Először vetített képek, majd idézetek fölismerésével szerezhettek értékes pontokat a csapatok. Az öttagú – nagyrészt történész szakemberekből álló – zsűri előtt derekasan küzdenek a versenyzők. A változatos kérdések és feladatok legizgalmasabbja az volt, amikor minden csapat egyik tagjának párbeszédet kell folytatnia valamely másik csapat képviselőjével – a zsűri által meghatározott történelmi személy alakjában. A feladat értékelésekor nemcsak a dialógusokba szőtt ismeretanyag mennyisége és mélysége számított – bár az sem tűnt csekélynek – hanem fontos volt a verbális és dramatikus készség is. A Vatát megszemélyesítő kárpátaljai diáklány előadói képességeit a zsűri elismerő szavakkal, a közönség pedig hangos és vidám tetszésnyilvánítással díjazta. A nagyberegi Református Líceum tanulójának lehengerlő „pogány” vádbeszéde mellett alig-alig juthat szóhoz a kereszténység érveit Szent Gellért püspök szavaival megfogalmazni hívatott gyulafehérvári versenyző. Így ő – a fair play szellemében – a „párbeszédet” követően monológban mutatkozhatott be.

A bő kétórás verseny vége és az eredményhirdetés közötti várakozás feszültségét baráti beszélgetések, rögtönzött tapasztalatcserék, élménybeszámolók oldották. Sok résztvevő már régebbről, korábbi versenyekről ismerte egymást. Anyaországi és határon túli tanárok és diákok válthattak szót, és örülhetnek a város- és országhatárokon átívelő kulturális és lelki közösségnek.

Négyesi Lajos őrnagy-hadtörténész, a zsűri elnöke elismerő szavakkal szólt a csapatok felkészültségéről és a tanárok odaadó, lelkiismeretes felkészítő munkájáról. A „dobogós” helyeken anyaországi versenyzők osztoztak: a győztes kecskeméti Református Gimnázium csapata lett, a debreceni Tóth Árpád Gimnázium a második, a berettyóújfalui Arany János Gimnázium és Szakközépiskola a harmadik helyen végzett. E három csapat jutalomutazást nyert: felvidéki vártúrát tehetnek. De a többi résztvevő számára sem marad el a jutalom: valamennyi középdöntőbe jutott versenyző könyveket, pólókat és édességeket kap ajándékba.

A legnagyobb jutalom azonban mindenki számára magának a részvételnek a lehetősége volt. Az első helyezett csapat tagjai – Csomák Melinda, Svébis Máté és Székely Gábor, akiknek az iskolája most először indult a Rákóczi Szövetség történelmi vetélkedőjén – egyaránt a közös tanulás, felkészülés örömét, a kollektív alkotás összekovácsoló erejét és a tágabb értelemben vett közösségteremtés esélyét tartották a rendezvény legfőbb eredményének.

A határon túli magyar iskolák számára pedig – mindezek mellett – külön kihívást is jelentenek ezek a versenyek. „Bizonyítani, hogy versenyben tudunk és akarunk maradni az anyaországi iskolákkal a nemzeti történelem ismeretében és szeretetében” – fogalmazott a révkomáromi Sellye János Gimnázium csapatát felkészítő tanárnő. Lehet-e ennél méltóbb módon emlékezni 1956 vesztesen is győztes ifjúságára?

Éger Veronika

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu