|
Tele tervekkel, tettekre elszántan A egyházmegyei „jubileumi kurzusról” „A jubileumi szentévben csodálatos bőséggel árad a kegyelem egyházközségünkbe.” Egy olyan budapesti kerületben van ez az egyházközség, ahol az ott élőknek csaknem fele nyugdíjas, kevés a fiatal, kevés a fiatal család, ahol a lakók többsége a szegényebb réteghez tartozik, ahol bizony nem könnyű a templomhoz vonzani, a hívő közösséghez kapcsolni az embereket. Szűcs Gizella, a Rózsák terei Árpád-házi Szent Erzsébet plébánia tagja és munkatársa, mégis ezt írja a Szent Erzsébet Híradóban: árad a kegyelem egyházközségünkbe. A kegyelemnek – legalábbis egyik – közvetítője pedig a hívek közös lelkigyakorlata, a szentévi programként ajánlott „jubileumi kurzus” volt. „Nem egészen olyan volt ez a lelkigyakorlat, amilyet megszoktunk” – mondja Szűcs Gizella. Nemcsak meghallgattuk Udvardy György atya előadásait, hanem kisebb csoportokban meg is beszéltük a hallottakat. Így mindenki, a húszévestől nyolcvanévesig, valódi résztvevő lett, ki-ki a maga módján nekibátorodott, feltárt valamit a belső világából. A lelkigyakorlat témája természetesen a számunkra kettős jubileum volt. Ismerjük meg az ünnep lényegét, tudjunk ünnepelni, tudjunk hálát adni. Hálát adni a Megtestesülés kétezer éves ajándékáért, azért, hogy Krisztus azóta is velünk maradt az Oltáriszentségben, hálát adni a magyar keresztény küldetésünkért, szentjeinkért, Szent Királyunk „szent családjáért” amely a kétezer év előtti Szentcsaládhoz hasonlóan mintát adott a magyar családok számára. A jubileumi kurzus témájának kidolgozásával Nagy Károly helynököt bízta meg a Bíboros atya. Ő arra törekedett, hogy az istengyermekségben való lét örömét tudatosítsa azokban, akik részt vesznek ezen a lelkigyakorlaton. Udvardy György atya Nietzschét idézte – emlékezik Szűcs Gizella —, aki úgy vélte: a keresztények nem is úgy néznek ki, mintha meg volnának váltva. A Rózsák terei plébánia lelkigyakorlatos csoportja mindenesetre hitben megerősödve, tele tervekkel, tettekre elszántan tért haza Dobogókőről. Harminchat ember, akik úgy érezték, egymásra találtak ott, akik megerősödtek abban, hogy a papjaikkal közösen végzett egyházközségi munkájuk hozzájárul egy valódi keresztény Magyarország építéséhez, s ezáltal a Szentatya által óhajtott világra szóló evangelizációhoz is. Szikora József |
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|