 |
 |
 |
 |
2000.
november 5. |
Bizony
mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek,
velem tettétek.
|
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
Csodák közt élünk… A negyvennégy évvel ezelőtti hősökre, áldozatokra, s mindazokra emlékeztek október 23-án Budapesten, a Magyar Szentek templomában, akik azokban a nehéz napokban az életüket áldozták. S vajon gondoltak-e 1956 fiataljai arra, hogy ötszáz évvel azelőtt éppen azon a napon halt meg Kapisztrán Szent János?! Tele volt a szívük, lelkük nagy-nagy tenni akarással, s elérkezettnek látták az időt a cselekvésre. Nekünk, mai utódainak megadatott, hogy visszatekintve észrevegyük ezt az egyáltalán nem véletlen csodálatos egybeesést. Csodák közt élünk és csodáknak vagyunk a tanúi. A csodáknak az a lényegük, hogy valakiknek üzenetet küld az Isten, az eseményeknek, a találkozásoknak az együttesével – mondotta Beer Miklós segédpüspök, aki a forradalom áldozataiért celebrálta a szentmisét. A szentmise után a templom kertjében Beer Miklós megáldotta azt az emlékművet, amelyet a Megváltó születésének 2000., a magyar államiság 1000. évfordulójának tiszteletére állítottak, s amely Marosits István Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása. Az emlékmű a feltámadt és a sziklasír szétpattanó kősziklái közül a mennybe fölemelkedő Krisztust ábrázolja. Ezen kősziklák egyike hazánk, ahová ezer esztendővel ezelőtt jutott el a feltámadt Krisztus örömhíre. A kősziklák egyikén István megkoronázása látható. A pápától kapott korona felvételével lerakta a keresztény államiság alapjait, s ezzel ezer esztendőre kijelölte az utat a magyarság számára. Erre utal a másik kősziklán olvasható idézet Szent István Intelmeiből. Az emlékmű megáldása után Semjén Zsolt helyettes államtitkár mondott ünnepi beszédet. Cser István
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
