A mártoni örökségből

A római (I.) Szilveszter és Márton bazilika valóságos történelmi csarnok; freskóképekkel, oszlopokkal megelevenítő „szépház”, ahol az apszison három barokk festő hagyta kézjegyét: Cavalucci, Micocchi és Feodrani, akiket ritkán emleget a műtörténet, képeik viszont szentek történeti alakjait idézik a nézőnek, köztük Szent Márton püspökét, aki a IX. századtól szerepel a templom más védőszentjei társaságában. A szentéletű Szilveszter pápát és Equitiust említik mellette. A III. század Rómája hét pasztorális kerületet vall magáénak: plébániák ősét. Márton ekkor születik, amikor Nagy Konstantin már kiadta a milánói rendeletet (edictumot) a kereszténység, mint birodalmi vallás jegyében. Ez időben Equitius pap háza talán a legelső plébánia lesz, amely aztán Szilveszter tulajdonába került. Afféle központi lelkipásztori gondozóhellyé vált papok lakószobáival. Az V. század végén az akkori pápa az épületre bazilikát építtetett a pannóniai Szabariából (Szombathely) származó, már tours-i sírjában nyugvó Mártonnak, az életszentségéről közismert püspöknek, aki aztán Franciaország egyik patrónusa lett, de a kereszténnyé vált Pannónia s a mai Magyarország sem feledkezett meg róla; a X. századi himnuszköltő — Zürich mellett —: a Dadogó Notker (Notker Balbulus) a régebbi típusú ünnepi énekek (sequentiák) szerzője „ujjongó sorokat” szerzett róla – még döccenő ritmusban:

“Pannónia örvendj szülője fiadnak
Mint Itália is: ily nemes ifja vagyon.
Gallia meg verseng, hogy lenne végül öv酔

Szent Gallen dadogó szerzetese hogy ne tudhatott volna a már álló római Márton-szentélyről!

A latin Martinus (Márton) név a hadakozás istenének Marsnak a „leszármazottja” – a nyelvész szerint. Ilosvai Selymes Péter (Arany János forrása a Toldi megírásakor) a XVI. században ugyanezt így verseli meg: „Márton Márs istent megfogá, üstökön ragadá, / Ez világnak fő bíróját mikoron megbírᅔ (A Mars persze ott van a március hónap elnevezésben, meg az ugyanazon nevet viselő bolygón.) Márton apja, a római tiszt és családja (pannon földön) ezt a nevet adta az újszülött fiúnak, aki valóban merész és bátor férfivá vált (ezt jelenti a Martinus), s a legenda szerint mint katona hallotta meg egyszer – kemény hidegben, valahol Amiens környékén – a krisztusi benső szót, amikor köpenyét kettévágta és egy koldusra adta. A szó a Szeretet nemes gesztusát jelentette: a cselekvést, melyet a legendabeli történet így folytat: a koldus Jézus Krisztus volt, aki – Márton füle hallatára, álmában – így közölt az angyalokkal: „Martinus adta rám a köpenyt.”

Mint püspökről a szolgáló szeretet és szegénység példaképéről beszélt a keresztény világ, s bár a korhoz illően életét átszőtték költői históriák, legendák, ezek még inkább kiemelték népszerűségét s igazolták-igazolják: a „dolgok mélyén, a legszentebb Igazság” hangja csendül; s a lovageszmény (egyre fogyó!) erénye benne testet öltött. A folyton tevékeny főpap (szolga!) történeteit olvasva a mai embernek eszébe juthat, amit egy 1981-ben elhunyt olasz költő (E. Montale) papírra vetett: „kínnak érzem mozdulatlanságom.” Hogy így van-e (így lesz-e), az új európai gondolkodásnak nem mindegy. Márton egyetemessége a kontinens keresztény virradatában nem volt mindegy! Életstílus, áldozatvállalás, „szorgos pásztori magatartás” ugyanúgy az esély a legjobbra, ahogyan akkor Márton s még annyian megmutathatták!

A népi emlékezés és a nyelvészet lapjaira tartozik a Márton név és Mars az a tartalmi megközelítés, amely a ludat mint madarat (latinul: avis) a névnapi étkek közt szerepelteti meg az emlegetett köpeny (a középkori latinságban cappa), amelynek a fele Krisztus vállára került.

Későbarokk versezet kéziratos lapról így beszél ezekről:

„Meg az a madár is, mit asztalra tesznek / ropogós külsővel, s villájukra tűznek —, / persze nem tudják, hogy Róma hagyománya, / Aesculap istennek terített asztala, / amikor ünnepén a ludak serege / hangjára az őrség gallusra ébrede. / Avis Martis – mondták, madara ím Marsnak, / majd később így hallják: lúdja a Mártonnak…

Szent Márton tisztelete, hagyománya lelkiség- és művelődéstörténeti fejezet.

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu