A legfrissebb adatok szerint a kereszténység továbbra is a világ legnépesebb vallása (kétmilliárd hívő), s e hatalmas számnak több mint a fele (1 milliárd 57 millió) katolikus. A világ népességének 17,4 százaléka tartozik a római egyházhoz, ami 0,13 százalékos növekedést jelent a korábbi évhez képest.

A missziós országokban napjainkban a missziós tevékenység hatására nagy fellendülés tapasztalható a hivatások terén. Afrikában, Ázsiában, Óceániában és Latin-Amerika egyes részein – a közvetlenül a Hitterjesztési Kongregációhoz tartozó missziós területeken – az elmúlt negyedszázad alatt 99-ről 341-re emelkedett a papi utánpótlást biztosító szemináriumok száma, a kispapoké pedig 8562-ről 28.782-re.

A XX. században Afrikában volt a leglátványosabb az egyház növekedése. 1900-ban kevesebb mint két millió katolikus élt ezen a földrészen, ma pedig 115 millió, vagyis a földrész össznépességének 15 százaléka.

A Szentatya szerint a harmadik évezredben a hatalmas ázsiai kontinens felé kell irányulnia leginkább az egyház missziós erőfeszítéseinek. Itt él ugyanis az emberiség hatvan százaléka – egyben a nem keresztények 85 százaléka. A katolikusok száma „mindössze“ 105 millió – ezek fele a Fülöp-szigeteken él. Jelentős a katolikus kisebbség Indiában (16 millió), Kínában (10 millió) és Vietnamban (6 millió). A többi országban sehol sem haladja meg a katolikusok aránya a fél százalékot.

Indiai szerzetesnők a római Szent Pál-bazilikában

Óceánia hatalmas területen elterülő szigetvilágában az összlakosság 29 millió, s ebből nyolcmillió a katolikus.

A legkatolikusabb földrész Amerika. Itt él a világ katolikus népességének a fele, de errefelé is még nagy feladatok várnak az úgynevezett első misszionálásra. Észak-Amerikában – Kanadában és Alaszkában – nyolc missziós egyházmegye működik az őslakosok által lakott területeken, Latin-Amerikában pedig 74 olyan egyházmegye van még, amely a Hitterjesztési Kongregációhoz tartozik. Ezek olyan területek, ahol a keresztény hit még a bennszülött lakosság körében nem vert gyökeret.

Az öreg kontinensen, Európában is van még 12 olyan egyházmegye - főleg a Balkánon - amelyeket missziós területekként tart nyilván az egyház. A szekularizáció, illetve az erőszakos ateista rezsimek évtizedekig tartó tevékenysége következtében a földrész számos térségében radikális újra-evangelizálásra is szükség van.

Misszió nélkül hol tartana ma Krisztus egyháza? Ha egyáltalán létezne, akkor is legfeljebb néhány kis közösség őrizné Krisztus evangéliumát. A misszionáriusoknak köszönhetően azonban a világnak ma már nincs olyan szeglete, ahol az egyház ne lenne jelen. A missziónak ugyanakkor nem a területi hódítás a mozgató rugója, hanem Krisztus végakarata: „Tegyetek tanítványommá minden népet, megkeresztelve őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében“.

A misszió ma is életeket követel.
1996-ban hét trappista szerzetest gyilkoltak meg Algériában

Ma 600 ezer katolikus misszionárius tevékenykedik a világ 174 országában. 1100 püspök, 51 ezer pap, 126 ezer szerzetesnő és 13 ezer szerzetestestvér és nagyon sok világi hívő – tanárok, orvosok, hitoktatók.

Az egyház elutasítja a prozelitizmust – hangsúlyozta Tomko bíboros –, vagyis idegen tőle erőszakos hittérítés, azaz a vallásszabadság jogának durva megsértése. Igent mond azonban a szolgáló misszióra, mert az egyháznak fel kell kínálnia az evangélium megismerésének lehetőségét az egész emberiség számára.

Az emberiség kétharmada még nem ismeri Krisztust. A misszió tehát éppen csak elkezdődött. E munka ma már nem csak azt jelenti, hogy hirdetni kell az Igét azok számára, akik még nem hallottak róla, hanem a missziós munkában figyelemmel kell lenni azon keresztényekre is, akiknek megkeresztelkedésük után nem volt módjuk megismerni Krisztust.

II. János Pál pápa tavaly Indiában szólt arról, hogy a vallásszabadság a vallásváltás szabadságát is magában foglalja. Akik a katolikus egyházat ma erőszakos térítő tevékenységgel vádolják, valótlant állítanak. A misszionáriusok az evangéliumot hirdetik. Ha ennek hatására egyesek megtérnek, mi abban a rossz? Az a fontos, hogy mindenki tiszteletben tartsa a mindenkit megillető lelkiismereti szabadságot.

A missziós munka ma is sürgető feladatunk – mondotta a pápa a Szent Péter téren, ismét százezernyi hívő jelenlétében bemutatott miszsziós vasárnapi szentmiséjében. – Krisztus arra tanít minket, hogy ismerjük fel a másik értékeit és szükségleteit. A missziós elkötelezettségben az egyház gyengédséggel és figyelmesen közelít az emberi személyhez, akinek szolgálatára kapott hivatást. A türelmetlenségnek, az elbizakodottságnak és a kizárólagosságnak nincs helye a missziós munkában. Nem szabad sohasem elvesztenünk a reményt, hogy fáradozásaink révén egy testvériesebb világ születik – tette hozzá a pápa.

A korlátok nélküli verseny, a mindenáron másokon való uralkodási vágy, az egyesek másokkal szembeni felsőbbrendűségi tudatából következő hátrányos megkülönböztetés és a gazdagság iránti féktelen vágy az oka a jogtalanságoknak, az erőszaknak és a háborúknak. A missziós lelkipásztori tevékenység felerősítését sürgette a pápa a világ valamennyi országában, különösen azokban, ahol éhség, háborúk és szegénység pusztít.

Ha a misszionárius nem él szemlélődő életet, nem töltheti be jól feladatát - mondotta a pápa, aki az egyház első számú misszionáriusa. Az elmúlt 22 évnek pontosan 11,22 százalékát, vagyis majdnem két és fél évet töltött Rómán kívül. Apostoli útjai során immár alig van olyan ország, ahová nem jutott el. Zarándoklatai mindenhol a hitélet elmélyülését, az egyház iránti érdeklődés megerősödését vonta maga után.

A missziós vasárnapi pápai szertartás keretében a világ valamennyi országának képviseletében népviseletbe öltözött fiatalok egy-egy kosár anyaföldet öntöttek be az oltár előtt elhelyezett nagy korsóba, melybe a Szentatya egy olajfa csemetét ültetett. A szertartás végén pedig Őszentsége 12 új misszionáriusnak adományozott – új küldetésük szépségét és nehézségét egyaránt jelképező – miszsziós keresztet. Keresztet, mert a missziós munka ma is gyakran életáldozatot követel. Ebben az évben már 18 vértanúja van a hithirdetésnek.

A Missziós Világnap alkalmából bemutatott szentmiséjén a pápa felelevenítette huszonkét évvel ezelőtti, nyilvános működése kezdetekor elhangzott szavait, amelyek most különös jelentést kaptak. „Ne féljetek! Nyissátok ki az ajtókat Krisztusnak!” Majd szintén akkori szavaival a fiatalokhoz fordult: „Ti vagytok az egyház reménye“. S most hozzátette: „Az enyém is“.

Szerdahelyi Csongor