A kifejezés ne tévesszen meg senkit! Nem valamiféle erkölcsi lazaságról van itt szó. Az ilyen kapcsolatban az elkötelezettség jóval kisebb, mint az együttjárásban. A kapcsolat szorosságára vonatkozik a „laza” jelző. Ehhez képest az együttjárást nevezhetnénk „szorosozásnak” is, ami persze butaság. A laza párkapcsolat — vagy lazázás — azt jelenti, hogy nem kizárólagos kapcsolat. Ez az egyetlen lényeges különbség az együttjárás és a lazázás között. Ugyanúgy vannak benne kétszemélyes programok, amikor ők ketten találkoznak, együtt vannak, elmennek egy moziba, beszélgetnek anélkül, hogy eldöntötték volna: veled akarok járni. Lazázni (ill. csak barátkozni, ahogy Te hívod) érthetően több emberrel is lehet. Valójában ez egy ismerkedési fázis, komolyabb elköteleződés nélkül. Éppen ezért tartanám nagyon fontosnak, hogy a kapcsolatok ilyen „lazán” induljanak, és ne rögtön kezdjen el két fiatal „járni” egymással, még akkor sem, ha megtetszenek egymásnak. Egyszerűen csacsiságnak gondolom, amikor a fiú/lány azzal a kérdéssel indít, hogy „Mit szólnál hozzá, ha járnánk?” Az ilyen nyitásra még a legjobb valahogy elütni a dolgot, pl.: „Mi lenne, ha inkább csak sétálgatnánk?” Akármilyen szerelmes is lennél, ajánlom, fogd vissza magad egy csöppet, ne akard túl hamar döntésre vinni a dolgot!

Honnan tudod, hogy pont Ővele érdemes járni, és mással nem, amikor még alig ismered? Azért, mert a szíved hevesebben kezd el verni, ha meglátod, meg talán még a lábad is elkezd remegni egy csöppet? Ez mind előfordulhat, de ahhoz, hogy valóban lekösd magad valaki mellett, ennél többre lenne szükség. Ismerni is kellene őt alaposabban. Ehhez pedig kettesben kell lenni Vele, különben egy csomó nagyon lényeges dolgot nem tudsz róla. Hiába ismered őt innen-onnan, hosszabb ideje is akár, amíg nem vagy vele kettesben, igen fontos oldaláról nem tudod őt megismerni.

Még az is kevés, ha egy közösségbe, iskolába jártok. Persze jobban ismerheted őt, akivel rendszeresen és gyakran találkozol, mint mást, de akkor sem eléggé. A közösségeknek ugyanis határozott stílusa, szokás-rendszere van, és aki oda tartozik, úgy kell viselkedjen, ahogy ott „szokás”. Ráadásul többnyire a közösségek kialakulásakor, ill. egy-egy új tag bekerülésekor bizonyos szerepek alakulnak ki. Az egyik a „kis okos”, a másik a „jópofa”, a harmadik a „vihorászós”, a negyedik a „kekeckedős”, az ötödik a „kis aranyos”, a többi meg mind szintén „valamilyen”. De hogy tényleg milyen ember, az a szerepek mögül csak részben kandikál ki.

A párkapcsolat szempontjából döntő dolgokat csak kettesben lehet kideríteni. Miket? — Erről majd legközelebb.

Továbbra is tartalmas, örömteli tiszta nyarat kívánva szeretettel:

Varga Péter