„Ragyogsz, boldog Benedek”

Subiaco, Pannonhalma és Esztergom idejének óráit — századait! — is összekötve a Hórás könyv, a Breviarium himnusza ekként örvendez:

Szent Benedek szobra a pannonhalmi bazilka szentélyében

„Égi fények közt, kiket áldva hirdet / harci győztesként diadalmi ének, / ott ragyogsz, boldog Benedek, sugárzó / érdemeiddel.

A szapphói strófák (Szabó Flóris gyönyörű fordításai) záróakkordja — a himnuszok virágfeje — a háromságos Egyet éneklik:

„Zengje énekszó az Atyát Fiával, / zengje Szentlelkét, ki szívünkbe árad, / ők díszítettek kegyelemmel téged / gazdagon áldva.”

A barlangi fiatalember, aki az Anio folyóra tekintve a Szabin hegyek közt (hová a latinok története is vezet), mint Nagy Szent Gergely — a benedeki élet követője — írja: „Csak Istennek akart már tetszeni, és ezért az életszentség ruhája után nézett. Magányba vonult tehát tudósan tudatlan és bölcsen tanulatlan.” Nem a prédikátor szavai térnek viszsza? „Tartsd meg a parancsot és nem ér semmi rossz, és a bölcs elme megérti az időt és az életet.”

Conxolus mester „mesélő freskói” a subiacói templomban XIII. századi szívvel illusztrálják Gergely pápa Benedekről szóló életrajzát, a pannonhalmi freskó Fossati alkotta kompozíciója a Krisztus-jelzettel szájra helyezett ujjal a benső csöndre tanító „apátúr” e sorok írójának, míg Kolozsvári Tamás „képlátomása” Esztergomban a Szabin-sziklák közt — szinte kövekkel eggyénőtt — onnan az Életre figyelő, a feje körül is kőszívű nimbusszal a távlatba meredő Benedeket mutatja; mellette a felirat: „Ma húsvét van.” Az örök húsvét ideje köti össze mindhárom jelenetet, pontosan: a Gergely pápa által megörökített életrajzi mondat, amit a kereső pap: Romanus szavaira válaszolt a „nursiai remete”, amikor a pap a sziklák közt meglelte az „áldottat” (ezt jelenti a Benedek), és arra kérte, költsék el az ételt, mert húsvét van: „Tudom, hogy ma húsvét van, mivel téged láthatlak.”

Az üdvtörténet leggyönyörűbb szava hozta vissza Benedeket akkor az időtlenségből: az örök feltámadás hite, ereje, hogy aztán a Szabályzatában az időt — mint szent adományt — már így kezdje részletezni: „Úgy hisszük, hogy az időt... következőképpen oszthatjuk be: húsvéttól október elsejéig menjenek ki a testvérek reggel, és a prímától (zsolozsma, első reggeli könyörgés) körülbelül tíz óráig végezzék el a szükséges teendőket... Ha a helyi viszonyok... azt kívánnák, hogy maguk gyűjtsék be a termést, ne szomorkodjanak, mert akkor igazi szerzetesek, ha saját kezük munkájából élnek, mint atyáink és az apostolok is.” Bölcsen hozzáfűzi: „De mindez mérséklettel történjék a kislelkűek miatt.”

Benedek életműve az imádságban-munkában hazánkban is a fölnevelő erő volt századokon, keresztény európai példa, s amikor a himnusz-sort olvassuk: „te gyúrj át minket is bátor követőddé”, arra a dimenzióra kell figyelni, amelyet a XIX. század tudós-író bencésétől: Guzmics Izidortól (a református Kazinczy Ferenc barátja) hallhatunk, amikor a „keresztényeknek vallásbéli egyesülésekről” beszél: „...az egyesülésre nem a hit, hanem a szeretet által nyitsz pályát... Minden szeretet, nemde barátom, hogy okos legyen, indítmányokból származik?... Itt kétség kívül felsőbb rendű szeretetről van szó, melly valamint felsőbb tárgy eránt ég, úgy csak felsőbb indítmányokból származhatik...”

Nem ez a XX. század keresztény világirodalmának egyik vezéreszméje?

A ma csöndet-nyugalmat — a világnak — óhajtó pedig gondolhat Kazinczy Ferenc utazásainak néhány sorára, melyeket 1831-ben jegyzett le Pannonhalmán, s ha analógiaként is, további vággyal tetézheti egy újabb század küszöbén: „hol sokan laknak együtt, s kivált ha nem nyűg nélkül, ott ritkán kerülheti el a viszálkodásokat... Pannonhalma ment e vétektől; s a ház tagjai itt nyugalomban, barátságban élnek együtt... Áldám István királyunkat, hogy őket egyesítette.”

Benedek a mindenkori békesség apostola!

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu