Bozók Ferenc

Némán, hogy a ház ne riadjon előled,
Kínlódva, szerelmesen ontva a vért,
Lassan: titok-éjszaka csendje fölötted,
Sebzőn ama nyílhegy a szívedig ért.
Hogy lásd ama végtelen éteri Lángot,
Hogy lásd ama végtelen éteri Fényt.

 

Csak ami ilyen szomorú,
az lehet ilyen gyönyörű.
Csak búcsúzó boldogság van.
Torkunkban mardosó sírás.

 

Érzékeink kudarcán túl Te állsz-e?
Nincs félelem, csak hiányod miatti.
Vágyik akaratodra az, ki boldog.
Ki halálát fogadja gyermekéül.

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu