Székelyföldről nézvést Magyarország kinn van

Az Európai Közösség hozhat reményt Erdély magyarságának?

Tamás József gyulafehérvári segédpüspökkel beszélgetésünket az előző számban ott hagytuk abba, hogy — most még inkább csak — az erdélyi városok magyarsága vándorol el szülőhelyéről, adja föl Erdélyt, az „édes hazát”. Fölvetődik az értelmiség szerepe és felelőssége ebben a hazavesztésben: meg tud-e felelni az erdélyi magyar intelligencia hivatásának? Éppen a csángóság sorsa mutatja: ahonnan hiányzik vagy eltűnik az értelmiség, elveszíti önmagát, öntudatát a népcsoport.

Tamás József püspök:
„A közös Európa jelenthetne megoldást Erdélyben”

— Sajnos az erdélyi, székely városokból is elsősorban az értelmiség vándorol el, de természetesen mások is követik őket. Mostanában igyekeznek ugyan az itteni fiatalokat arra ösztönözni, hogy tanulmányaikat itthon, ne kinn, az anyaországban folytassák, mert nagy részük nem tér vissza később.

Reményik Sándor híres versének szellemre és lélekre felszólító utolsó sora így szól: csak az iskolát és a templomot ne hagyjátok. Ha az iskolát, az erdélyi sok évszázados műveltséget és kultúrát nem is hagyják veszni, de valami megingott. Hogyan néz ki az egyház helyzete ebből a szempontból?

— Sok itteni fiatal Magyarországon lépett be a szemináriumba, s válik belőle „ott kinn” pap. Ennek is betudható, hogy nálunk is igen megcsappant a szemináriumba jelentkezők száma. Az idei jelentkezések határideje még nem zárult le, így a legfrissebb adatokat nem tudjuk, de a gyulafehérvári szemináriumban csupán hárman fejezték be az első esztendőt. Először jelentkeztek ilyen kevesen. Nem tudjuk, ezzel vajon megindult a radikális csökkenés, vagy pedig rendkívülinek kell tekintenünk ezt az évfolyamot?

Minden falunak van-e saját papja, s milyen korosztályhoz tartoznak?

— Az egyházmegyében a papság életkora negyven és ötven év között mozog, s ez biztató. Nem maradnak pap nélkül az egyházközségek, bár sürgető lenne bizonyos feladatokra lelkipásztorokat felszabadítani: az ifjúsági lelkészkedésre, s éppen most kezdte meg munkáját az első börtönlelkész. A nagyvárosokban szükség lenne kórházlelkészekre is. A két-háromszáz lelket számláló közösségeknek is önálló papjuk van, ez pedig azért indokolt, mert az útviszonyok miatt igen nehéz megközelíteni a kistelepüléseket.

Ez fölveti a hazai kérdést Erdélyben is: a pasztorális vagy a szolgáltató egyházé a jövő? Azt tapasztalni, hogy a közösség igényli: lelkipásztora vele éljen. Ahová a pap havonta legföljebb egy alkalommal jut el, hogy bemutassa a szentmisét, a hivő közösség léte megkérdőjeleződik. Mennyire sikerül, mennyire szorgalmazzák a világiak bevonását a pasztorlális munkába?

— A világiak bevonása lényeges lenne. Nagyobb helyeken már részt vesznek a hitoktatásban vagy más munkákban. Ez a folyamat nálunk is megindult. Az állam éppen most igyekszik rendezni a papok fizetését, de mivel más anyagi alapjaink nincsenek, nehézségbe ütközik a világiak megfizetése a mindent elnyelő erdélyi szegénységben.

A hitoktatók nem kapnak tanári fizetést az államtól?

— Az iskolákban, teljes óraszámban alkalmazott hitoktatókat fizeti az állam. Mások pedig óradíjat kapnak. A világiak plébániai munkáit azonban nincs miből fedezni. Pedig jó lenne a papokat tehermentesíteni a szervezési, ügyintézési munkák alól, hogy csak a lelkipásztorkodásra fordíthassák figyelmüket.

Mennyien járnak hittanra?

— Romániában az állami iskolába járó gyerekeknek órarendbe iktatva kötelező tantárgy a hittan.

Ez nyilván a szinte államvallássá emelt ortodoxia miatt van így, ami ugyanakkor előnyt jelent a katolikusoknak.

— Nem mondtunk le emellett a plébániai hitoktatásról sem. Elsőáldozás vagy bérmálás előtt nagyobb számban vesznek részt a fiatalok a plébániai hitoktatáson, egyébként az iskolai túlterheltség miatt itt alacsonyabb a számuk.

Székely fiatalok szentáldozáshoz járulnak

A szerzetesrendek mennyire vannak jelen Székelyföldön?

— Többen közülük kísérletet tettek az újraindulásra. Férfi szerzetesrend azonban mindmáig csak egy van: a nagy múltra visszatekintő ferencesek. Sajnos a jezsuita rend, amely újjáéledt ugyan, román vezetés alatt áll. Ez magyarázza, hogy ugyan sokan jelentkeznek a székely fiatalok közül a jezsuita rendbe, de valamennyien a magyar provinciába mennek át, ott nevelődnek, tehát nem Erdély számára lesznek szerzetesek.

Ez azt jelenti, hogy az erdélyi jezsuiták vezetője román?

— Nem román, hanem — ha jól tudom — brazíliai. A noviciátus azonban román nyelven folyik, s ez azonnal magyarázza, hogy székely gyermekeink nem ide, hanem a magyarországi rendtartományba jelentkeztek. Kértük a magyar jezsuita provincia vezetőjét — s erre ígéretet tett —, hogy ne mondjanak le az erdélyi tartományról, de majd csak a hosszú jezsuita kiképzés után tudnak a mai fiatalok közül visszatelepíteni szerzeteseket.

A női szerzetesrendek többen vannak, elsősorban a mahlersdorfi ferences nővérek, akiknek központja Székelyudvarhelyen van. Újabb alapítás a segítő nővérek rendje, akik Ausztriából jöttek, s Csíkszentdomokoson található az anyaházuk. A szociális testvérek központja korábban Kolozsvárott volt, de épületeiket nem kapták vissza, ezért a főnöknő Gyulafehérvárott dolgozik, a noviciátus pedig Csíkszeredában található. Most telepedtek le a klarisszák Csíksomlyóra, augusztus 11-én szenteljük föl a rendházukat.

Az egyházi iskolák mennyire és milyen súllyal vannak jelen Székelyföldön?

— Jelenleg hét középiskolánk van, amelyeket ortodox mintára szemináriumi líceumnak kell hívnunk. Az ortodox egyháznak ugyanis mindig csak olyan iskolái voltak, amelyek a papi vagy szerzetesi utánpótlást szolgálták, s a mai — magyar fogalmak szerinti — gimnáziumnak is ez a feladata náluk. Ennek mintájára fogadta el az állam a magyar nyelvű katolikus gimnáziumokat is.

Ez azt jelenti, hogy az állam hivatalos katolikus általános iskola vagy középiskola működését nem engedélyezi?

— Olyan értelemben, mint ahogyan az anyaországban léteznek katolikus iskolák, nálunk nincsenek. A hét líceumból négy-öt életképes, a többi állandó létszámhiánynyal küszködik.

Eszerint nem jelentkeznek ide szívesen a magyar fiatalok?

— A sepsiszentgyörgyi líceum már két éve nem indít osztályt, így rövidesen megszűnik. A kézdivásárhelyi még működik, hasonlóan a kolozsvárihoz, ahol úgyszintén nincs elég jelentkező. A többi tanintézet életképesnek tűnik, annak ellenére, hogy a semmiből kellett indulni. A tanárok fizetésén túlmenően az iskolák fenntartásához nem kapunk semmiféle támogatást.

Vajon miért csekély az említett helyeken a jelentkezők száma? Hiszen részben a vallásosság, részben az egyházi iskolák régi hírneve mást sejtetne.

— El kell ismernünk, hogy léteznek azok a híres, igen jó színvonalú gimnáziumok — mint például Csíkszeredában a Márton Áron Gimnázium vagy Székelyudvarhelyen a Tamási Áron Gimnázium, s még jó néhányat sorolni lehetne —, amelyek megalapozott tudományos műhellyel, igen jó tanári karral rendelkeznek. Velük fölvenni a versenyt nem olyan könnyű, ha a semmiből indulunk. Anyagiak híján aligha tudunk versenyezni velük. A szülők pedig, gyermekeik jövője, a továbbtanulás szempontjából szívesebben választják az említett iskolákat. A választásban tehát nem világnézeti, vallási meggyőződésbeli bizonytalanság nyilvánul meg.

Hol tart az egyházi kárpótlás Romániában?

— Mindössze öt ingatlant kapott vissza az egyházmegye, a gyakorlatban azonban csak egyet, a dévai ferences kolostort vehette birtokba. Ezt is csak azért, mert az 1989-es fordulatkor éppen üresen állt, s a ferences atyák „visszafoglalták” tulajdonukat. Később pedig törvényesen is rendeződött a helyzet. A többi ingatlan telekkönyvileg ugyan visszakerült az egyházmegyéhez, beköltözni azonban egyikbe sem tudtuk.

A közelmúltban Snagovban a romániai egyházi vezetőket az állami hatóságok arra kérték, hogy támogassák Románia európai uniós törekvését. A kérést az erdélyi történelmi egyházak vezetői előbb megtagadták. Hangsúlyozták: az erdélyi egyházak nem az európai csatlakozás ellen vannak, hanem — mintegy föltételként — a számtalan hitegetés után valami konkrétumot szeretnének az ingatlanok visszaadása, illetve a papság fizetése terén. Ekkor az állam tanácskozásba bocsájtkozott velük, s azóta a hivatalos közlönyben is megjelent, hogy rendezik a papok fizetését, s minden felekezet tíz ingatlant kap vissza. Ennek lebonyolítása most folyik.

Püspök úr hogyan látja: ha Románia — vagy ahogyan Erdélyben román értelmiségiek hangoztatják, akár Erdély önállóan is — valaha az Európai Közösség tagja lesz, ez megoldást jelenthet az immár nyolcvan esztendeje, Trianon óta tartó képtelen helyzetben?

— Ez hozhatna orvoslást számunkra, mert ha Románia csatlakozna az Európai Unióhoz, meg kellene felelnie az egységes előírásoknak. Ezek pedig tisztességes módon biztosítják a kisebbségek jogait. Ettől remélhetnénk, hogy sorsunk jobbra fordulhat.

Van-e annyi tartás az Erdélyi magyarságban hitben, szellemben, lélekben, kultúrában, hogy megőrizze magát ezekre a jobb időkre?

— Reméljük, hogy a közös Európába jutás nem ölel fel újabb nyolcvan esztendőt, mint amennyi idő eddig eltelt Trianon óta, hanem lényegesen rövidebb idő alatt bekövetkezik.

Elmer István

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu