|
Magyar remekművek védelmében Sutor ne ultra crepidam! (Suszter, maradj a kaptafánál!) — ez a régi latin mondás jut az eszünkbe, amikor Kopátsy Sándor a CET (Central European Time) című negyedévi periodikában közölt magyar nyelvű, ledorongoló cikkét olvassuk két kiemelkedő drámai alkotásunkról. Az ismert közgazdász ezúttal messze eltávolodván eredeti szakmájától, hosszú tanulmányban ócsárolja Madách Imre: Az ember tragédiája és Katona József: Bánk bán című remekművét. Nem kívánhatjuk, hogy egy közgazdász az irodalomban is olyan járatos legyen, mint tanult szakmájában, ám Kopátsynak nem ártott volna egy kis stúdium Arany János, Gyulai Pál, Riedl Frigyes, Paulay Ede, Horváth János, Szerb Antal, Galamb Sándor vagy Németh László idevágó tanulmányaiból. Nevezett személyek ugyanis — hivatásuk legragyogóbb képviselőiként — kivétel nélkül hitelesen jelölték ki a két drámai alkotás helyét a hazai és az európai irodalom csúcspontján (mai divatos kifejezéssel: „top-listáján”), s ezt az értékrendet legföljebb rosszindulatú, dilettáns kívülállók kérdőjelezhetik vagy támadhatják meg méltatlan és zavaros indítékú irományaikkal. A magyar irodalom rangjához volna méltatlan részletes vitát kezdenünk Kopátsy okfejtésével, ítészi babérokra törő eszmei melléfogásaival. De néhány kitétele az esztétikai nonszenszen és ordító dilettantizmuson túlmenően is erősen sérti a keresztény és magyar értékeket. „Középszerűnek” és „a nemzeti elfogultság gyümölcsének” titulálni Madách remekművét még Lukács György marxista emlőn nevelődött ízlése sem engedte volna meg (legföljebb csak letiltani próbálta a Nemzeti színpadáról); — ez a silány megjegyzés önmagát minősíti. Kopátsy a Tragédia kapcsán „elévültnek” nevezi a „bűnbeesés” tényét, s ezzel alapvetően semmibe veszi a keresztény szellemiséget, és azt a kiinduló bibliai alapot, amely nélkül Madách Imrén kívül a magyar és az európai irodalom legjava alkotói sem léteznének. A Bánk bánról szóló részek rövidségük mellett is rosszak és elhibázottak, a szerző merőben félreérti és aktualizálja a magyarok és a merániak közötti szakadékot és ellentétet. Csak ámulunk az érthetetlen metamorfózison, amely Kopátsy más témakörben kifejtett állásfoglalásával, pontos anyagismeretével merőben szemben áll. Minden hibás szentenciájával, kitételével megerősíti cikkünk latinból kölcsönzött mondását: suszter, maradj a kaptafánál! Szeghalmi Elemér
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|