A prófétai jelenlét

„Akár meghallgatják, akár nem hallgatják — mert hiszen lázadó nemzedék ez —, tudják meg, hogy próféta van közöttük.”

Sokszor tűnik úgy, hogy a próféta személye, származása, előélete mellékes, és csak az isteni üzenet a fontos, amit közvetít. Ezkiel próféta meghívásának történetét olvasva viszont azt látjuk, hogy még az üzenetnél is alapvetőbb jelentőségű az a tény, melyet Isten népének tudomásul kell vennie róla — ha tetszik, ha nem —, hogy próféta van közöttük.

Kicsoda is a próféta? Egy ember, aki mindenestül Istené. Kiszakítva a családi-vérségi kötelékekből, származása mellékes, foglalkozása nincs, vagy ha mégis, annak jelentősége elveszett, nincsenek tervei, nem számít ilyen vagy olyan karrierre — nyilvánvaló módon élete felületén, leghétköznapibb cselekedeteiben is a végső nagy misztérium mozgatja.

Valójában ez a prófétai jelenlét az igazi és tényleges haszna a szerzetességnek, vagy a családban az Istenbe kapaszkodás csöndes derűjét sugárzó imádságos nagyszülőnek, aki már semmit sem tud tenni, “csak” szeretni. Törékeny létük Isten jelenlétének egyértelmű jele és ragyogó megnyilatkozása.

Ilyen volt Szent Pál apostol is, aki be is vallja, hogy gyöngeségében nyilatkozik meg Isten ereje. Isten nagy választottai alighanem mind valami számukra elviselhetetlennek tűnő nyomorúságot hordoznak, hogy a rájuk bízott nagyszerű kinyilatkoztatás elbizakodottá ne tegye őket, s maguk is felismerjék, hogy nem érdemüknek vagy tehetségüknek, hanem egyedül isten kegyelmének köszönhetik a jót, amit végbevittek. Sok esetben képesek megszabadítani másokat testi-lelki bajoktól, miközben ők maguk megkötözöttek maradnak, de ezt úgy fogadják, mint lehetőséget az egyesülésre a megfeszített Krisztussal. Éppen csak annyi erőt kapnak, hogy el tudják látni szolgálatukat, ezenfelül nem marad semmijük, csak a mérhetetlen gyöngeség, amit Jézussal együtt hordoznak.

Jézus a prófétaság beteljesítője. Őbenne elválaszthatatlan egymástól a személy és az üzenet, amelyet közvetít. Csak az fogadhatja be üzenetét maradéktalanul, aki szívét személye előtt is megnyitja. Aki viszont őt befogadja életébe, az mindent érteni fog, mert Krisztus gondolatainak birtokába jut.

A názáretiek elcsodálkoznak bölcsességén, amikor első hazalátogatása alkalmával tanítani kezd a zsinagógában, azonban a hallottakat nem tudják összeegyeztetni Jézusról szerzett előzetes ismereteikkel, nem fogadják el őt, s így nem fogadhatják be maradéktalanul tanítását sem. A családi-vérségi kötelékeket emlegetik, süketek és vakok maradnak Jézus prófétai mivoltára. Egyedül a Szent Szűz fogadja be őt megint, aki, mint az első befogadáskor, most is megnyílik a Szentlélek teremtő ereje előtt, készen arra, hogy hagyja magát mindenestül átformálni Isten élő Igéje által.

Barsi Balázs

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu