|
Lezárult, de folytatódik A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye szinódusa A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye Szinódusa június 20-24. között tartotta nyilvános, ünnepélyes ülését. Több mint hatéves komoly és gyümölcsöző munka érkezett el rendkívül fontos állomásához ezekben a napokban. A szinódus föladata a gondosan megtárgyalt és már kipróbált dokumentumok végleges formába öntése, javaslatok, rendelkezések előterjesztése, s ezzel egyházmegye középtávú lelkipásztori tervének megfogalmazása volt. II. János Pál pápa Magyarországon tett 1991. évi látogatása alkalmával a püspöki karhoz intézett beszédében szorgalmazta az egyházmegyei szinódusok tartását. Ezt követően 1993-ban „Hungarorum gens” kezdetű apostoli konstitúciójában többek között azt is elrendelte, hogy ki kell egészíteni az ősi Kalocsai Főegyházmegyét a Váci Egyházmegye Bács-Kiskun megye területére eső részeivel, s ezáltal létrejött az új Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye. Dankó László érsek ezt követően hirdette meg az újjászervezett és megnagyobbodott egyházmegye szinódusát. Az érdemi előkészítő munkálatok Bíró László segédpüspökké való kinevezése után, az ő irányításával kezdődtek. Az 1955-ben megjelent munkadokumentum címe („Együtt a szinódusi úton”) híven fejezte ki a szinódus célját. A munka koordinálását előbb egy tíz fős papi csoport kezdte. Rögtön világossá vált, hogy elengedhetetlen szükség van világi munkatársak bevonására. Ennek eredményeként született meg a hároméves plébániai munkatársképző. Így sikerült a hívek egy részét megnyerni a szinódusi gondolatnak. Előbb esperes-kerületi szinten, majd a félévenként tartott nagy szinódusi fórumokon egyre többen kapcsolódtak be a közös munkába. Végül is mintegy négyszáz világi krisztushívő kezdett el a II. vatikáni zsinat egyházképe szerint gondolkodni: fölébredt bennük a felelősség a főegyházmegye gondjai iránt, és fölajánlották, hogy a megfogyatkozó papság mellett feladatokat vállalnak az egyházban. Sokak számára, akik ebbe többé-kevésbé bekapcsolódtak, ez jelentette a közösségi egyház hiteles megtapasztalását. Ezt az élményt tette teljessé a résztvevőkben az új főpásztor, Bábel Balázs érsek kijelentése, miszerint a nyilvános üléseken megfogalmazott dokumentumok végére kettőspont kerül, vagyis nem tekinthető lezártnak az együttmunkálkodás. Átélve a közös munka örömeit és egyre inkább mutatkozó gyümölcseit, valamint felismerve az évek során összeforrott közösség megtartó erejét, a szinódusban résztvevők részéről fölmerült igény, hogy folytassuk ezt a folyamatot. Kristálytisztán megvalósulni látszott a szinódusi bizottság és a főpásztor egyetértésében az az ősi katolikus alapelv, hogy az egyházban karizma és intézmény gyümölcsözően kiegészíti egymást. A szinódus tehát folytatódik. A dokumentumokat kidolgozó papok, szerzetesek és világiak kis csapata Permanens Szinódusi Bizottsággá alakul, amely megteszi az első lépéseket azokon a fontos területeken, amelyeken a nyilvános ülések résztvevőinek véleménye szerint a legsürgetőbb tennivalók mutatkoznak. Ennek megkönnyítésére összeállít egy rövidtávú lelkipásztori tervet, amely 2002-ig kipróbálásra kerül, s ezzel a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye alapításának 1000. évfordulójára az újraevangelizálás konkrét lehetőségeit alapozza meg. – al –
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|